A konferencia záróeseménye Az ajándékok cseréje címet viselte. Ebben a blokkban három különböző felekezetű püspök – Fabiny Tamás evangélikus, Fazekas László református és Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita – beszélt a kölcsönösségről és a különbözőségről.

Az ajándékok cseréje kifejezés II János Pál Ut unum sint enciklikájának 28. §-ában található, az ökumenikus dialógus összefüggésében: „A dialógus nem csupán eszmék cseréje, hanem mindig »ajándékok« cseréje.”

„A kölcsönös szembenállásnak meg kell szűnnie”

Fabiny Tamás evangélikus püspök ennek nyomán a dialógus fontosságáról beszélt: az ökumenikus nyilatkozat szerint is az első „azoknak a szavaknak, állításoknak és cselekedeteknek kiküszöbölése, amelyek az igazság és méltányosság mércéje szerint nem felelnek meg különvált testvéreink helyzetének, ezért megnehezítik a velük való kapcsolatainkat”. Ezt szolgálja A szembenállástól a közösségig című dokumentum is. „Az ellentét és a konfliktus helyzetéből el kell jutni arra a szintre, amelyen egyik a másikat kölcsönösen partnernek ismeri el.” (…) „Ennek érdekében a kölcsönös szembenállásnak meg kell szűnnie. A dialógus csak így fog segíteni a megoszlás legyőzésében, s az egység megközelítésében” – idézte Fabiny az enciklikát.

Az ajándékok cseréjével kapcsolatban két fontos gesztust és történetet emelt ki. 2013. október 21-én járt a Lutheránus Világszövetség küldöttsége Ferenc pápánál és egy teáskannát vittek neki egy szomáliai menekülttől, ami Dadaabban, a világ legnagyobb menekülttáborában készült. Martin Junge, a Lutheránus Világszövetség elnöke ezekkel a szavakkal adta át az ajándékot: „Megszabadított emberek, akik Krisztussal találkoztunk, találkoznunk kell a szenvedő felebaráttal. Ez az ajándék emlékeztet erre.” Ferenc pápának ez „a mártírok ökumenéjét” juttatta eszébe. „Az üldöztetés nem ismer felekezeti határokat. Ők mindannyian Isten gyermekei” – mondta a pápa.

A másik példa Ferenc pápa valdenseknél tett látogatása volt, ahol így fogalmazott: „A katolikus egyház nevében bocsánatot kérek tőletek azért a nem keresztény, sőt embertelen magatartásért, amelyet a történelemben veletek szemben mutattunk. Az Úr Jézus Krisztus nevében kérem, bocsássatok meg nekünk.” Ennek jeleként utalt a közelmúlt szép gesztusaira, amikor a helyi valdiak misebort ajándékoztak a torinói egyházmegyének, mely a maga részéről kenyeret ajánlott fel a valdi úrvacsora számára. „Ezek a gesztusok előre jelzik annak az egységnek az előízét, melyekre olyan nagyon áhítozunk. A lényeges kérdésekben még fennálló antropológiai és etikai különbözőségek azonban nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy továbbra is folytassuk az együttműködést a közös területeken” – emelte ki az evangélikus püspök, aki előremutatónak tartaná, ha az ajándékok cseréje a gyakorlatban is megvalósulna, akár oly módon, hogy „híres evangélikusokat átadunk tanulmányozásra katolikus teológusoknak és cserébe az evangélikus teológusok nagyhatású katolikus életét és tanítását vennék alaposabban szemügyre.” Majd a lundi találkozó tanulságát közvetítette: „Több, ami összeköt, mint ami elválaszt.”

„Sír a sivatag, mert kert szeretne lenni”

Fazekas László református püspök szerint nagy jelentősége van ma a közösen vállalt kereszténységnek, hiszen „amikor minden forrong körülöttünk, még inkább szükséges közelednünk egymáshoz, és együtt képviselnünk Krisztust”. Hangsúlyozta, hogy az egyház feladata „az evangélium hirdetése minden népnek”, hiszen „az egész világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését”. A református püspök az idézett igeszakaszt ezzel a költői képpel helyezte más megvilágításba: „sír a sivatag, mert kert szeretne lenni.”

Idézte az Ut Unum sint enciklikát, mely taglalja az ökumenikus egység megvalósulásának módját is, ezt pedig az imádságban, a dialógusban – vagyis az eszmék és az ajándékok cseréjében –, valamint a lelkiismeret vizsgálatában látja az enciklika. A dialógust az ige keresése motiválja, a nézőpontok ütköztetése pedig mindig önvizsgálatra sarkall Isten és ember előtt.

A református püspök szerint nagyon fontos az is, hogy mit és hogyan tanítunk a teológiánkon a többi felekezetről, majd olyan gyakorlati jellegű kérdéseket vetett föl, mint az ökumenikus esküvő, a vegyesházasságban élő hívek ökumenikus szemléletű lelkigondozása – ezekben a kérdésekben is szükséges az együttműködés a különböző felekezetű lelki vezetők között.

Az ökumenikus közösség nem csak udvariaskodás

Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök a konferencia méltatása után hiányérzetét is megfogalmazta: „Talán nem mertünk elég bátrak lenni a témaválasztásban és a kérdésfelvetésben, és ez általában jellemzi ökumenikus kapcsolódásainkat.” Nem az ökumenikus imahét a vita helye, hiszen ott éppen az egység megélése a lényeg, hanem az ehhez hasonló teológiai fórumok lehetnek azok, ahol a különböző felekezetű teológusok bátrabban képviselhetnék a különböző megközelítéseket. „Nem lehetünk farizeusok, hogy azt gondoljuk, mi értékesebbek vagyunk, mint a másik, de vállalnunk és közvetítenünk kell a saját értékeinket.” Kocsis Fülöp hiányolta a konferenciáról a keleti egyház megszólalásait, majd így érvelt: „Talán nem tűnt annyira fontosnak a keleti megközelítés, hiszen ezen a konferencián a reformáció volt a fókuszban, de ne felejtsük el, hogy a reformáció az egész egyház megújulását kereste, és ennek része a keleti egyház is, amely szintén nagyon sokszínű. Ne hagyjuk ki a keletieket ezekből a közös gondolkodásokból.”

Majd az eucharisztia (úrvacsora) problémájáról szólt: „Fáj, hogy a legmélyebb pillanatban szétszakítottak vagyunk, de ezt nem úgy kell megoldani és kezelni, hogy akkor jöjjön mindenki, mindegy, hogy mit gondol róla.” Szerinte a különbözőség nem baj, „az volna a baj, ha nem vállalnánk fel a különbözőségből adódó feszültségeket”, hiszen „nem csak udvariaskodás az ökumenikus közösség, hanem megismerés és a vélemények egymás mellé helyezése is”.

Szólt a keleti egyház sajátos megközelítéséről a liturgiát, valamint a hittan tanítását illetően. „Igyekszünk a hittant készségtárgyként tanítani, azt az élményt átadni, hogy a templom nem csak egy hely, ahová eljárunk, hanem azt a készséget adjuk át a gyerekeknek, hogy ez a te világod, hogy otthonosan mozogjál benne. Ezért, amikor azt látjuk, hogy a közel-keleten szétrombolják a templomainkat, az azért tragédia, mert ezek szent helyek, a hittartalom lényegéhez tartoznak. Az egyház megtestesülésének élő valósága a templom.”

Záró gondolatként az ökumenét egy tűzhöz hasonlította, amelyet különböző lángokkal lobok. „Ha ez valóban Krisztus lángja, nem kell a lángok színének különbözőségétől megijedni.”

Előrelépés a közös teológiai törekvések útján

„Pázmány is vállalkozott ökumenikus párbeszédre a maga korának stílusában, ezért is fontos, hogy itt más és más stílusban folyt a párbeszéd ezekben a napokban” – mondta Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja és a konferencia házigazdája a háromnapos fórum lezárásaképpen. Az alkalom a három püspök imájával és áldásával ért véget.

A konferencia evangélikus előadói voltak még: Szentpétery Péter, Csepregi András, Varga Gyöngyi, Béres Tamás, Reuss András, Szabó Lajos és ifj. Hafenscher Károly. Az esemény megnyitó részében Gáncs Péter evangélikus püspök végzett szolgálatot. (A részletes program itt tekinthető meg. Korábbi cikkünkben pedig ITT írtunk erről.)

Az esemény egyik legjelentősebb előadója Gánóczy Sándor Párizsban élő katolikus teológus professzor volt, aki Európa-szerte ismert Kálvin-kutató, a katolicizmus és a reformáció viszonyát kutatja.

A konferenciát a Reformációi Emlékbizottság is támogatta. Dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész, a bizottság miniszteri biztosa a rendezvényről korábban így nyilatkozott: „Az esemény jelentős előrelépés az ökumenikus törekvések teológiai útján és méltó alkalom arra, hogy a reformáció 500 éves évfordulóját a közös keresztény küldetés jegyében fogalmazzuk meg.”