Az alkalomra érkező lelkészek, felügyelők és gyülekezeti munkatársak egy reformációi kiadvánnyal - amely tartalmazta többek között Luther Márton 95 tételét -, jegyzettömbbel és tollal a kezükben hallgathatták végig és vehettek aktívan is részt a tervezett programon.

Cserhátiné Szabó Izabella, fóti lelkésznő, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese köszöntését követő áhítatában a tenger lecsendesítésének történetén keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy életünkben az igazi veszedelem nem a minket körülvevő, rohamléptekben haladó világ, nem a megválaszolatlan kérdések sokassága és még csak nem is az, ha egy kívülálló kérdezi, hogy ki Jézus. Az igazi veszedelem az, ha Isten népe, saját gyermekei élnek úgy, mintha a háborgó tenger hullámai között nem lenne velük az Isten.

Az áhítatot követően dr. Roncz Béla, az aszódi iskola igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, ismertetve a folyamatosan bővülő és fejlődő evangélikus intézmény mindennapjait.

A szekcióbeszélgetések bevezetéseként Lacknerné Puskás Sára budakeszi lelkésznő és Benczúr László budakeszi felügyelő tartottak rövid, plenáris problémafelvetéseket tartalmazó előadást, amelyet követően kétórás szekcióbeszélgetések kezdődtek a különböző témákban.

A Reformáció 2017 elnevezésű csoportban Ittzés Máté dunakeszi felügyelő és Lindákné János Zsuzsanna hévízgyörki lelkésznő az evangélikus projektek és a reformáció ünneplésének témakörét járták körül, kiemelvén a résztvevők hozzászólásai alapján annak fontosságát, hogy tudjuk mind gyülekezeti, mind egyéni életünkben, hol vagyunk mi a reformációban, hogy tudjuk hirdetni nemcsak ebben az emlékévben, hanem mindenkor az ingyen kegyelemből való üdvösség fontosságát.

Ehhez szorosan kapcsolódott a második csoport témája Fabiny Tamás püspök és Barcsák Pálné borsodi egyházmegyei felügyelőnő vezetésével, amely az ökumenikus kapcsolatokról, a katolikus úrvacsorai közösségről, a református reformációról és az iskolai hitoktatásról folytatott beszélgetést hangsúlyozta ki, valamint azt, hogy a reformáció 500. emlékévében törekednünk kell arra, hogy megismertessük a reformáció mibenlétét, kihasználva a lutheri írásokat gyülekezeteinkben.

A gyülekezetek önfenntartó képessége című szekciót Fábri György egyházkerületi felügyelő és Laborczi Géza nyíregyházi lelkész vezették. Ahhoz, hogy gyülekezet legyen, pénzre van szükség, de fontos Luther 62., 65. és 66. tételére gondolnunk, amelyben a reformátor az egyház kincse alatt a Isten dicsőségének és szent kegyelmének evangéliumát érti, amellyel egykor az anyagi javak embereit halászták.

A negyedik szekció a Keresztény vezetés az egyházban, gyülekezeti és egyéb szinteken témakörét járta körbe Szlaukó Orsolya ceglédi lelkésznő és Szepesfalvy Ákos kelenföldi felügyelő koordinálásával. A hozzászólók egy szójátékkal élve (vezető, félvezető, vezet, vezetett, megvezetett) fogalmazták meg egy keresztény hajó kormányzásának nehézségeit és kihívásait.

A Misszió és gyülekezetplántálás elnevezésű szekció Győri Péter Benjámin szolnoki esperes és Békésy Gyöngyi szolnoki felügyelőnő vezetésével arra a kérdésre keresett egyebek mellett választ, hogy ha megkérdeznék tőlünk, mi a gyülekezetünk sajátossága – ami miatt semmiképpen se zárják be egy falun vagy városon belül – akkor mivel érvelnénk.

A szekcióbeszélgetéseket követően Kézdi Beáta újságíró moderálásával, egy egyházkerületi elnökség részvételével kibővített egyházkerületi kerületi fórum kezdődött a Conservando et renovando jelige jegyében, amelynek során a napközben éritett kérdésekre reagáltak a kerekasztal résztvevői és a hallgatóság egyaránt.

A találkozó úrvacsorás záró istentisztelettel ért véget az aszódi evangélikus templomban, amelyen igét hirdetett Fabiny Tamás püspök Pál Korintusiakhoz írt első levelének 10. fejezete és 12. verse alapján: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon el ne essék!”, felszólítva mindnyájunkat, hogy maradjunk talpon Isten színe előtt azzal az alázattal, amelyet az alapige hirdet.