Fodorné Pálfi Edit – nyugdíjas, Kisdörgicse

Ebben a faluban születtem, itt kereszteltek meg, házasságot is itt kötöttem. Ha segíteni kellett a gyülekezetben, akkor férjemmel együtt mindketten részt vettünk a munkában. A létszám nálunk sajnos túlságosan is alacsony, már csak Sárffy Lajosnéval járunk ketten ebbe a templomba. A nyári időszakban a nyaralókkal együtt kicsivel többen vagyunk. Jézus mondja, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevéért, ott Ő is jelen van. Mi ezt megéljük. Ő itt van köztünk és segítségünkre van.

Vannak napok – meg voltak is –, amikor csüggedek. Olyankor azt mondom, hogy „Uram, Istenem, adj erőt és segíts meg!” Imádsággal fekszem, imádsággal kelek. Ha járművel megyek, így indulok: „Uram, kísérd utamat!” Hálát adok azért is, mert még tudok menni, el tudom látni magamat, és mind a mai napig sok munkát végezhetek.

Hogy miért mosolygok? Mert az imádsággal le tudom tenni a terheimet.