Nincs már időnk fényes egyházi ünnepekre, amelyekben saját magunkat jelenítjük meg önmagunk előtt, nem akarjuk többé a reformációt így ünnepelni! – Hagyjátok végre a halott Luthert a maga nyugtában, és hallgassátok az Evangéliumot, olvassátok az ő Bibliáját, halljátok itt magát az Isten igéjét!” Dietrich Bonhoeffer: Hallgassátok az evangéliumot!

Fel szokták tenni a kérdést: Mikor szakadt el Luther Márton az római katolikus egyháztól és alapította meg az evangélikus egyházat? A válasz: Egyiket sem tette, mert Luther a római katolikus egyházban akarta az egyedül megigazító Krisztusról szóló evangéliumot hirdetni, a tanítást és a szokásokat megtisztítani, a népet felemelni, igaz hitében erősíteni. A szakadást a kiátkozás (1521) idézte elő, majd a tridenti zsinattal (1563) véglegesítette a római egyház.

Luther az 1521-es helyzet után óriási pásztori és teológusi munkával gondozta a római egyházból kirekesztett evangélikus gyülekezeteket.

Az ilyen és ehhez hasonló kérdések nemcsak tájékozatlanságból fakadnak, hanem abból is, hogy amikor emlékezünk egy ünnep jelentőségére, hajlamosak vagyunk leegyszerűsítve, sablonosan gondolkodva kezelni a kérdéseket. 2016 október 31-én a reformáció 2017-ben esedékes, 500. évfordulójának emlékéve kezdődik el, és egy nagyszerű alkalmat adhat arra, hogy ne csak emlékünnepként tekintsünk a reformációra, hanem igyekezzünk annak lényegét megtalálni és az események igazi üzenetéhez eljutni.

A reformáció előzményei

A reformáció összetett történelmi jelenség, amelynek elemei, törekvései és meghatározó tényezői már korábban is megjelentek, de a 16. század előtt csak kisebb hatással voltak a latin (római) egyház életére illetve a nyugati országok rendjére.

Ilyen előzménynek tekinthetők például:

• A kolduló rendek is egyszerűségre törekedtek és ők is prédikáltak a népnek.
• Peter Valdes, John Wyclif, Jan Hus is prédikáltak a népnek és vitattak némely egyházi tant vagy kegyes szokást.
• A reformáció előtti időkben is végezte az alsópapság a nép lelkipásztorolását, és kevés közük volt az egyházfejedelmek hatalomban fürdő életéhez.
• A királyok többé-kevésbé mindig szemben álltak azzal, hogy a pápa uralkodjék az ő országukban, beleszóljon a helyi egyház személyi és anyagi kérdéseibe.
• A humanizmus fő tudományos törekvése is az volt, hogy az egyház teológiája térjen vissza a szövegforrásokhoz, kritikus igényességgel vizsgálva azokat, elhagyva a naiv meséket és a kétes eredetű hagyományokat.

Mi volt akkor a 15. századi egyházban és Európában az, ami a reformációban új erővel megjelenve maradandó hatásúnak bizonyult?

Tovább a KötőSzó blogra.