Bonyhádon minden március 15-ei ünnep úgy kezdődik, hogy megállunk két sírnál, hogy megemlékezve elhelyezzük koszorúinkat. Borbély József (Josef Borbely) és Friedrich Erhardt a magyar szabadságharc két bonyhádi alakja (természetesen Perczel Mór mellett). Borbély József 1816-ban érkezett a bonyhádi gyülekezetbe, első lelkészeként. Borbély édesapja, de nagyapja is kétyi prédikátor volt. Soproni teológiai tanulmányai, majd pesti tanítóskodása után hívta a gyülekezet Bonyhádra.

Nemcsak gyülekezetében, de a városban és az egyházmegyében is jelentős személyiség lett. 1843-tól Tolna-Baranya esperese, 1846-ban a Pápán tartott dunántúli egyházkerületi gyűlésnek ő az elnöke, s ugyancsak ő iktatta hivatalába Haubner Máté püspököt. Nagyon jó kapcsolatot ápolt a helyi Perczel családdal. Perczel Mór [későbbi honvéd tábornok – a szerk.] barátja, sőt a családdal keresztkomaságba is került.

Ezek után nem véletlen, hogy Perczel Mór 1848. március 20-án Pesten kelt levelének, amelyben Perczel beszámolt a pesti eseményekről, ő a címzettje. A levél március 23-án érkezett Bonyhádra, ahol még azon a napon népgyűlést hívtak össze. Itt Perczel levele alapján maga Borbély olvasta fel a forradalomban kikiáltott pontokat, vívmányokat. Nemcsak a pesti híreket tette közzé a szabad népgyűlés keretében Bonyhádon, talán szinte elsőként az országban, hanem megalakította „a csend, közbátorság és jó rend fentartósága” érdekében a helyi választmányt is, amelynek tagja volt ő maga is.

A népgyűlésről szóló jegyzőkönyv így adja vissza ezt az eseményt: „Azután felolvastatának az adózó nép viszonyaira leginkább béható velünk közlött törvények, melyek Borbély József esperes úr által német nyelven a gyülekezet eleibe terjesztetvén, minekutána ezen tisztes buzgó honfi által a gyülekezet önnön javuk érdekében a csend és békesség fenntartására lelkesen felszólított volna, bonyhádi Perczel Pál úr emelt szót, kiemelvén ezen nagyszerű átalakulás végén a népre háramlandó jótéteményeket, és a népet mint a jelenleg immár honpolgár, tartozván kötelességének minden tekintetbe leendő buzgó betöltésére intette. Miután a gyülekezet eloszlott.” (Megjelent Knábel Vilmosnak a Borbély József bonyhádi evangélikus lelkész, esperes szerepe az 1848–49-iki szabadságharcban című írásában, a Lelkipásztor 1953. júniusi számában.)

Ezen történetek után a magam számára is mást jelent magyarnak lenni. Az itt élő, német nemzetiségként munkálkodó és németül beszélő emberek teljes természetességgel élték meg magyarságukat úgy, hogy egy szót sem tudtak magyarul. Talán az országban elsőként Bonyhádon megalakult nemzetőrség is – amelyet később Batthyány Lajos szervez meg országosan – németül beszélő emberek közössége volt. Egy bonyhádi szabómester, Friedrich Erhardt nemzetőr alhadnagyként lett a bonyhádi nemzetőrök parancsnoka. Bonyhádi, német nyelvű evangélikusként így élték meg 1848 tavaszát az itt élő emberek.

Mit is jelent magyarnak lenni? Mit is jelent népként, nemzetként együtt élni? Azt, hogy akik itt élünk, ebben az országban, ebben a hazában, nemcsak figyelünk egymásra, nemcsak együtt élünk meg jót és rosszat, hanem – ha más nyelvet beszélünk is, de – felelősek vagyunk egymásért, jelenért és jövőért.

Isten gondoskodása pontosan abban is megmutatkozik, hogy nem egy nagy világmasszában, bábeli közösségben, hanem kisebb közösségekben, nemzetekben bíz egymásra bennünket, saját döntésekkel, saját történetekkel, saját hibákkal, melyekből tanulhatunk, amelyeken keresztül megismerhetjük az e világban hozzánk lépő Krisztus-arcot.

Borbély József 1871. január 19-én, százötven évvel ezelőtt halt meg. De története, emlékezete ma is jelzi a bonyhádiaknak: Isten egymásra bízott bennünket e hazában.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2021. március 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.