A karácsony, a szeretet ünnepe több mint háromszáz nap múlva köszönt újra ránk. Advent is messze van. Nincs most készülődés, sokkal inkább visszatérés a hétköznapok világába. Elmúlt a fényes, a karácsonyt átható meghittség csodája, helyette a szürkület jött el. Pedig, ha karácsony üzenetét, a fény ünnepének értelmét, a sötétből a világosba törés lényegét tekintjük, akkor december végétől, Szentestétől kezdődően egyre inkább át kéne hatnia életünket, mindennapi gondolatainkat az örömhír üzenetének, hiszen „múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság” (1Jn 2,8). Az egyházi év felépítése legalábbis erre utal.

Ezzel szemben a karácsonyi akciók letűntével, a segélyszervezetek által a szegények decemberi megajándékozásával, a családunknak, szeretteinknek megvásárolt ajándékokkal és kedves szavakkal mintha a következő decemberig letudtuk volna a karácsonyi üzenet lényegét. A karácsonyfa is kikerült már a szobából, vízkereszt is elmúlt már, mi pedig úgy léphettünk a farsangi vigalom világába, hogy elmulaszthattuk a lényeg magunkra öltését. Talán fel sem kiáltunk nap mint nap a zsoltáros szavával: „Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem” (Zsolt 143,8), hanem – helyette – önnön irányultságunkhoz igazodva nem Őt, hanem valami mást keresünk. Talán úgy érezzük – mint ahogy Gosztom Gergő fotóján is láthatjuk –, hogy ez a vonat már elindult – nélkülünk. Hogy mi nem szálltunk fel a járműre, nem tudtuk hogy indulni fog, vagy nem kaptunk rá jegyet? – ez már más kérdés...

Az egyházi év hív és szólít minket: Van jegyünk és van kalauzunk! Azaz ne csak saját erőnkből és kútfőnkből akarjunk élni, hanem lássuk be: az Istennel való párbeszéd minden nap lehetőség.

Talán tényleg elmúlt karácsony. A karácsonyfák már ritkán ontják magukból azt a meghittséget amit nemrég még átéltünk mellettük. Azonban üzenetük, tartalmuk és lényegük mindenhol, egész évben jelen van, hiszen „ Jézus mondja: aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37). Azaz ezt a vonatot nem lehet lekésni, csupán tudomást nem venni róla. Íme minden kész... – mit kezdünk ezzel?