Ezt a bátorító ószövetségi igeverset még a múlt század hatvanas éveinek elején kaptam a konfirmációm után Mihalkó nénitől. Az igen idős és szegény özvegyasszony mindig a nyíregyházi evangélikus Nagytemplom kapujában árulta az Evangélikus Életet, s közben néhány szót váltott az istentiszteletre érkezőkkel. Ha reá emlékezem, a bibliai Anna alakja jut eszembe, aki megláthatta a gyermek Jézust a templomban, és sokaknak beszélt róla. Mihalkó néni nem is sejthette, hogy az egyszerű igés lappal milyen óriási kincset ad nekem, amely azóta életem vezérigéjévé vált.

A vizsolyi Bibliában a gazdag jelentésű „győzelmes jobbommal” kifejezés helyett ezt találjuk: „…az én igazságomnak jobb karjával…” Jézustól tudhatjuk, hogy csak ő a mi utunk, igazságunk és örök életünk, aki az Apostoli hitvallás szerint most a mennyben van, s „ott ül a mindenható Atya Isten jobbján,” és esedezik, közbenjár érettünk.

Az Úr Jézus az én Támogatóm! Kell-e ennél erősebb bátorító üzenet a személyes hit útján elinduló fiatal keresztyén számára?

Az Úr Jézust én a konfirmációi oktatás során úgy ismerhettem meg – Joób Olivér körzeti lelkészem értelmet és szívet egyaránt megragadó magyarázatai által –, mintha közöttünk feszítették volna meg, és ő értem, helyettem és miattam vállalta a kereszthalált! A konfirmációi vallástételt már személyes meggyőződéssel és boldog örömmel mondhattam: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Uram és Megváltóm, aki nekem is bűnbocsánatot szerzett a kereszten.”

S lám, Isten nem hagyott magamra, hanem ezzel az igéslappal adta tudtomra az örök Vagyok, aki volt, van és eljövendő, hogy Fiát Támogatómul is adja egész életemen át! Tudta, hogy naponként szükségem lesz az ő bátorítására, ha emberi félelmek vagy gonosz erők el akarnának tőle tántorítani.

Életem igéje még egy fontos üzenetet hordoz, mert benne az Úristen önkijelentése kétszer is megtalálható: „Én vagyok…” S mert Jézus: Isten, és ő az örök élet (lásd 1Jn 5,20), az ő „én vagyok” kezdetű mondásai indítottak arra, hogy utánanézzek a Szentírásban, valóban az esztendő minden egyes napjára tartogat-e az örök Vagyok számunkra ilyen kettős kijelentést és bátorítást: „Ne félj! – Én vagyok!” És a bibliai keresőprogramok segítségével valóban találtam legalább háromszázhatvanhat ilyen és ezzel rokon értelmű kifejezést, és ezeket az igéket napról napra közzé is teszem az egyik bátorító blognaplómban az Isten megerősítő, konfirmáló szeretetére vágyódó embertársaim számára.

De miért is veszem igénybe a világhálót az örömhír továbbadásának céljára? Az idén ötszáz éve kiszögezett kilencven- öt tantételének 62. pontjában dr. Luther Márton reformátorunk így fogalmazott: „Az egyháznak igazi és valódi kincse az Isten kegyelmének és dicsőségének szent evangéliuma.” S az egyetemes papság elvét valló protestánsok nem tehetik meg, hogy ezt a drága kincset megtartsák csak önmaguk számára, hiszen én is úgy kaptam ajándékba életem vezérigéjét, és visszatekintve, Túróczy Zoltán püspökünkkel együtt elmondhatom: „Minden kegyelem az életemben!” És ha az örömhírről neveztek el bennünket, akkor tovább is kell azt adnunk. Csak így lehetünk valóban láthatóan és hallhatóan is evangélikus christianusok!

Az írás a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk! címmel kéthetente jelentkező evangélikus félórájában elhangzott szöveg szerkesztett változata.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 37-38. számában jelent meg, 2017. szeptember 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.