Az érettségi után átmenetileg a Dessewffy grófok egyik tanyáján volt mezõgazdasági gyakornok. Az első világháború után végezte el gyógyszerészeti tanulmányait Budapesten. Közben patikákban dolgozott, például a híres tiszalöki Szarvas gyógyszertárban is. 1924 szeptemberében a budapesti Gyógynövény-kísérleti Állomásra ment dolgozni, ahol Augusztin Béla vezetésével, és későbbi felesége, Kelp Ilona segítségével kidolgozta a zöld máknövényből való morfin-előállítás laboratóriumi, majd üzemi módszerét. Eljárását 1925-ben szabadalmaztatta, majd két évvel később szülőfalujában megalapította az Alkaloida Vegyészeti Gyár Részvénytársaságot.

A faluban sokáig csak „méreggyárnak” nevezték ezt a helyet, ahol „az emberiség egyik legnagyobb áldása és legnagyobb átka a morfium születik”. 1928-ban már a 42 kat. holdon elvetett máknövényt dolgozták fel, naponta száz métermázsát, holdanként három kilogramm morfint állított elő a gyár. A kész morfiumot hatalmas wertheimkasszában őrizték. Akkoriban a Genfben székelő Népszövetség Kábítószerek Elleni Bizottsága különbizottságot küldött ki az addig ismeretlen kis szabolcsi faluba Kabay találmányának tanulmányozására. A bizottság megállapította, hogy a fiatal magyar tudós találmánya korszakalkotó. Rövid idő alatt több ország is átvette a szabadalmát, s Lengyelországban, 1935-ben már fióküzem is létesült. A morfint mákszalmából a mai napig világszerte az ő módszere alapján állítják elõ.

Tiszavasvári híres szülötte 1936. január 29-én hunyt el Budapesten. „Kabay János gyógyszervegyészeti tevékenysége és életműve” kiemelkedõ nemzeti érték, „Kabay Jánosnak, az Alkaloida Gyógyszergyár alapítójának életműve” pedig hungarikum.