Vannak olyan időszakok a történelemben, amikor még az olyan patetikusnak ható mondatok is igazak lehetnek, mint amelyet Keken András adott az Evangélikus Élet 1956. november 4-i számának vezércikkének címéül: „Együtt az ország népével."

Keken András Deák téri lelkész tudta, hogy címválasztását meg kell indokolnia, amikor ma is megrázó erejű mondatokban fogalmazott: „Most, amikor címként merem leírni ezt az elkoptatott, hitelét vesztett mondatot, még tankok ágyúi dörögnek a közelben, géppuskák lövedékeinek sorozatai sivítanak a ház fölött, még holttestek hevernek az utcán, feldöntött villamosok akadályozzák a közlekedést, állnak a gyárak gépei, a Vas utca elején kétségbeesetten jajgat egy asszony férje holtteste fölött, brómmal élnek az anyák, akik harmadik napja nem tudnak fiaikról, még nem állott helyre a rend és a nyugalom, még csak tervben és ígéretben van meg a kibontakozás útja, de annyi máris nyilvánvaló, hogy az elfojtott igazság kitört a kényszer rettenetes börtönéből, az ország népe megszólalt, olyan erővel, olyan tiszta hanggal, olyan egyértelműen, olyan politikai bölcsességgel, olyan bátorsággal, hogy ezt a megszólalást nem lehet meg nem hallgatni, nem lehet beszennyezni semmiféle rágalommal, hanem a szabad, független, demokratikus Magyarország politikai fundamentumának kell tekinteni.”

Ettől az együtt lélegzéstől lett 1956 egyháztörténeti évforduló is. A forradalomnak és az egyházi fordulatnak is voltak előzményei október 23. előtt. 1956 októberében már küszöbön állt Ordass Lajos koncepciós perben elítélt, tisztségétől megfosztott püspök állami és egyházi rehabilitálása.

Tovább a KötőSzó blogra.