Bolla Árpád Szegeden született, de Mezőhegyesen és Orosházán nőtt fel. Hívő evangélikus családja rendszeres templomba járó volt, ő azonban a Keresztény Ifjúsági Egyesület (KIE) evangélizációinak hatására tért meg, édesapja korai halála után. Lelkész lett, de az Ordass Lajos püspök melletti nyílt állásfoglalása miatt még a Luther-kabáttól való megválás is felmerült benne. El is nevezték ezért akkoriban „sztriptíz-lelkésznek”. Minden bizonnyal ő lett egyházunk egyik legtovább segédlelkészi státuszban szolgált lelkésze. Világi állása volt, villanyszerelőként, majd később technikusként dolgozott, s bejárta a világot. Mellette pedig, amikor csak tudott, és ahol csak tudott szolgált: gyülekezeteket járt és előadásokat tartott a bibliai helyeken tett útjairól. Tapasztalatai később is fontos segítséget jelentettek egyházunknak. Fáradhatatlanul küzdött azért, hogy az akkori viszonyok között az egyházi munka ne álljon le: ifjúsági csoportokat szorgalmazott, Piliscsabára fatemplomot hozott Németországból, a rendszerváltás után pedig erdélyi menekülteknek menekültházat alapított. Már nyugdíjas korában Brazíliában magyar nyelvű óvodát alapított, aztán hazatérve, amikor súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, a kórházi betegek közötti szolgálatban találta meg az Isten által előtte kinyitott kaput.