A világ 80 millió evangélikusának 2015-ös jelmondata így hangzik: „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére” (Rm 15,7). Ez az év eddig különösen erős volt ennek az igének a fényében. A menekültüggyel kapcsolatos hazai helyzet adott leginkább aktualitást neki, mégis kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a KötőSzón szóljunk a befogatást nem segítő, hazai problémákról is. Cikksorozatunk első részében az oktatási rendszerben fellelhető, egyre erősödő szegregációról lesz szó. 

Minden ellenkező híreszteléssel szemben igaz, hogy minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál könnyebben talál biztos megélhetést nyújtó munkát. És minél szegényebb valaki, annál kisebb az esélye, hogy ezt megszerezze.

Egyénenként változó, hogy ki meddig marad az iskolapadban, de néhány alapösszefüggés kőbe véshető: Az iskolázottabb szülők gyermekei nagyobb valószínűséggel folytatják tanulmányaikat, mint a kevésbé iskolázottaké. A fővárosban és más nagyobb városban élők iskolázottsági mutatói kedvezőbbek, mint a községekben élőké. A munkanélküli, mélyszegénységben élő családban élő gyermekek nagyobb eséllyel morzsolódnak le, mint az ehhez képest létbiztonságban élő fiatalok. Az óvodában, általános iskolában és szakiskolában tanulók egyharmada hátrányos helyzetű, az érettségit adó iskolákban már csak 11-15%. Az aluliskolázottság visszahat a szegénységre. A csak általános vagy szakiskolát végzett emberre leselkedő szegénységi kockázat jóval magasabb, mint az, amely az érettségizett vagy diplomás embert éri. Az összefüggés generációk között is továbbadódik. Kétszer annyi a szegények aránya azok között, akik szülei legfeljebb 8 általános végeztek, mint azok között, akiknek szülei középfokú végzettséget szereztek. A kör bezárul.

A cikk a továbbiakban a Kötőszó című blogon folytatódik.