Július 25–29. között tizenkettedik alkalommal rendezték meg a Magyarországi Evangélikus Egyház ifjúsági találkozóját, a Szélrózsát. A kétévente megrendezett fesztiválnak ezúttal Bük adott otthont. A szombati program egyik fénypontja volt, amikor Szlaukó Orsolya lelkésznő Mező Misivel beszélgetett. A Magna Cum Laude frontembere többek között elmesélte, hogy a Voice című tehetségkutató egyik promóciós eseményén ismerkedett meg Szenczy Sándorral, a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjével, és az ő hatására fordult a hit felé. Azóta beiratkozott a baptista teológiára, és igyekszik gyermekeit is a hit felé terelni, ami nem könnyű, mert a felesége nem hívő. A hivatalos beszélgetés után Misi szívesen nyilatkozott a Szeretlek, Magyarországnak.

– Ma egy olyan oldaladról beszéltél, amely talán kevésbé ismert a rajongóid előtt. Elmondanád röviden, mit jelent számodra a hit, a kereszténység?

– Életformát. Egy olyan embernek, aki bűnös életből jött, felemelő érzés, hogy Isten szabadító és megtartó kegyelmét is megélve járhatja az országot és beszélhet a hitéről, bizonyságot tehet, és megmutathatja a fiataloknak, hogy nem késtek le semmiről, Isten várja őket, Isten minden bűnt egyformán megbocsát, csak neked kell megtenned az első lépést a golgotai kereszt felé, mert helyetted ezt senki nem teszi meg.
Irányt kell mutatni nekik ebben a felgyorsult világban, ahol rengeteg információ veszi körül őket, és tanácstalanok abban, hogy mit kell kiszűrni belőle.
Nagyon nehéz dolguk van. Ahogy régen is mondták: mi az a négy dolog, amire szükséged van ahhoz, hogy hitben élj tovább? Imádkozol, olvasod a Bibliát, keresel magadnak egy olyan gyülekezetet, ahol jól érzed magad, és a negyedik az, amiért én most itt vagyok: mindenkinek elmondod azt, hogy milyen változást hozott Isten az életedbe.

– Egy keresztény találkozón nyilván könnyű Istenről beszélni, de mennyire tudod ezt az újfajta életmódodat, a hitedet közvetíteni a külvilág számára?

– Amikor megtértem Istenhez, fontosnak tartottam, hogy tudtára adjam a közönségnek, milyen fontos változás állt be az életemben. Ezt ők tudomásul vették. Nem tudom, hogy mit váltott ki ez az emberek fejében, elpártoltak-e a zenekartól, vagy épp ellenkezőleg, meghallván ezt a hírt esetleg csatlakoztak a rajongókhoz. Az biztos, hogy mostanában egy Magna Cum Laude-koncert egyáltalán nem arról szól, amiről tizenöt évvel ezelőtt. Úgy gondolom, hogy nemcsak a hétköznapokban, hanem a színpadon is minőségi életet lehet élni Istennel.

Az interjú teljes egészében itt olvasható el.