„Nem tudom, hogy Krisztike mondta-e magának, de én dadogok, nem tudom, hogy zavarja-e” – ül le Balogh Kálmán a priccsre a szarvasi támogatóház „diszpécserszobájában”. Kálmán éveken át élt Szarvason a tartóinál, majd egy kiadós verés után kiszabadították két és fél éve. Ő az első lakó abban a szenvedélybetegeket támogató házban, ahol Szarvason a csicskatartásból menekülők is menedéket kaphatnak. Krisztike pedig, akit Kálmán emlegetett, a ház esetfelelőse, aki naponta megbeszéli a házban lakókkal, hogyan is állnak magukkal, teljesítették-e a maguk számára kitűzött célokat. A tizenkét férőhelyes „apartmanház” most is tele van.

Szarvason már másfél évtizede időről időre kitör a botrány, amikor kiderül, hogy egy-egy családnál fogva tartottak embereket, ám a hatóságok fellépését szinte lehetetlenné teszi, hogy maguk az érintettek nem csak a tartóiktól, hanem az alkoholtól is függésben vannak, így a maguk feletti önrendelkezésüket is elveszítették már. Többnyire nem a kényszermunka miatt, hanem más bűncselekmény kapcsán derül fény egy-egy esetre, pedig mindenki tud róluk. Akadnak kivételek, egy ilyen esetről mi is beszámoltunk, amelyben a makói gazda ellen indított büntetőeljárásban kiderült, hogy a rabszolgaként dolgoztatott emberek egy része a rendőrségi felderítés ellenére még a gazdánál lakik, aki kizsigerelte őket. Szóval nem könnyű. Tíz évvel ezelőtt Babák Mihály, Szarvas polgármestere is több hatóságot megkeresett, hogy tegyenek lépéseket az ügyben, de semmi nem változott, mint ahogy a kényszermunka büntető törvénykönyvbe kerülése sem hozott áttörést.

Lázár Zsolt: „Sziszifuszi munka, de nem lehetetlen”

A vidéki hajléktalanok gabalyodnak bele többnyire a csicskatartás hálójába: szerény lakhatásért és ételért cserébe dolgoztatják a többségükben alkoholfüggő embereket, akiknek a különböző jogcímen kapott ellátását zsebre teszik. Legfőképpen szenvedélybetegségük miatt veszítik el a maguk feletti rendelkezést a „csicskák”, ezért is jutott arra a Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség, hogy egyfelől lakhatást adnak a kiszabadítottaknak, másrészt a függőségük lebontásában is támogatják őket.

A szenvedélybetegeket támogató lakhatás 2015 novembere óta működik, elindítását Lázár Zsolt szorgalmazta, aki a városban már 2002 óta képviselő, és a szociális bizottság tanácsadójaként hosszú éveken át szembesült a tarthatatlan helyzettel. Becslése szerint jelenleg is vagy százötvenen élhetnek a városban és környékén ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Lázár esperes a szarvasi ótemplomi evangélikus egyházközség lelkésze is, így végül az egyházától kapott segítséget ebben az addig szélmalomharcnak tűnő küzdelemben: a lakhatási lehetőség fenntartója az evangélikus egyház, és a helyi egyházközség szeretetszolgálata működteti. Most már három éve folyik itt a munka, Kálmán az otthon első lakója lett két évvel ezelőtt, ő a minta. Tiszta ing, tiszta tekintet és fej. A hatvanéves férfinak van munkája, fizetése, és visszakapta az elveszített családját is.

Tovább a cikk folytatásához a HVG.hu oldalára.

„Hitből eredő erkölcsi parancsra” 
A Magyarországi Evangélikus Egyház az úgynevezett történelmi egyházak egyikeként van jelen a magyar társadalom életében. Sokrétű szolgálatának meghatározó részét képezi a diakónia, azaz a szeretetszolgálat. A szeretetszolgálati munka felügyeletét és irányítását az országos iroda diakóniai osztálya látja el. Országosan több mint negyven – idősgondozásra, fogyatékkal élők, szenvedélybetegek és hajléktalanok ellátására szakosodott – intézményében kétezer munkatárs gondoskodik csaknem nyolcezer rászorulóról. Szarvason az Ótemplomi Szeretetszolgálat a szenvedélybetegeket támogató ház mellett más szolgáltatásokat is végez: idősek és fogyatékosok, valamint demensek és szenvedélybetegek nappali ellátását, tanyagondnoki rendszert tart fenn, illetve végeznek otthoni szakápolást és házi segítségnyújtást is.