Született 1921. június 18-án, Budapesten.

Szülei:  Pósfay Gyula és törei Tóth Hermin.

Testvérei:  László - 1943-ban Nagyvárad mellett esett el – és Miklós - Budapesten élt a családjával. Meghalt.

Szülei a Deák téri evangélikus templomban esküdtek, fiúkat ott kereszteltették meg. Az iskolai pap konfirmálta a német templomban.

Az elemitől az érettségiig a Budapesti Német Birodalmi Iskolába járt. Kisfiú korától kezdve a Deák Téri Cserkészcsapathoz tartozott.

Sopronban végezte főiskolai tanulmányait az Evangélikus Teológiai Akadémián.

1943-ban szentelte pappá Raffay Sándor püspök.  Szegeden és az ostrom után Budapesten szolgált, mint segédlelkész.

1947-ben Ordass Lajos püspök ösztöndíjjal Svédországba küldi. Először Uppsalában, majd Lundban tanul. Magyar nyelvű istentiszteleteket tart az odakerült magyaroknak. 1947-ben magyar delegátusként részt vesz a Lutheránus Világszövetség alakuló gyűlésén Lundban és később Amszterdamban az Egyházak Világtanácsa alakuló ülésén. Itt kapja a hírt Ordass Lajos bebörtönzéséről. 

A püspök értesíti, hogy „folytasd a tanulmányaidat”. Így maradt külföldön. Mivel az ösztöndíja lejárt és egy előző észak-amerikai úton, amikor egy szemesztert az Augustana College Teologiáján töltött, megismerkedett a keleti államok magyar gyülekezeteivel, elfogadta a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyház meghívását. 

Leffler Andor lelkész mellett dolgozott három évig. 

Innen az Amerikai Evangélikus Egyház vezetősége elküldte Venezuelába, hogy szedje össze az oda kivándorolt magyar és más nemzetiségű protestánsokat és szervezzen egyházközséget. Így épült fel a Feltámadás templom négy pappal, magyar, svéd, német, angol, lett és spanyol nyelvű igehirdetéssel. 1952-től 1971-ig volt Caracasban. Egész Venezuelában tartott istentiszteleteket, valamint Kolumbiában, Ecuadorban, Peruban, és alkalmanként a többi dél-amerikai országban. 

Argentínában, Buenos Airesben találkozott jövendő feleségével, Koppányi Emesével. Leskó Béla, evangélikus teológiai rektor eskette őket. Két lányuk, Éva és Klára Caracasban születtek.

1971-ben a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) meghívta latin-amerikai referensnek genfi központjába. Kilenc évig látogatta a gyülekezeteket, az egyházi szervezeteket, az iskolákat. Konferenciákat rendezett, segített, épített ahol csak tudott. 1980-tól 1986-ig, nyugdíjazásáig a LVSZ missziói referense volt világszerte. A missziói központokat látogatta, segítette munkájukat.

1986. július 1-től átvette Terray Lászlótól az Európai Rádió Misszió magyar nyelvű adásainak irányítását. Az adásokat a monte-carlói rádióleadó közvetítette kelet felé. A magyarországi helyzet változásával, Gáncs Péternek adta át a stafétabotot.

Több ízben tartott szemináriumokat a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen és a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben.

Huszonöt évig volt a genfi és lausanne-i magyar protestánsok lelkésze. Egészsége hanyatlásával, 2006-ban, 85 éves korában mondott le az önkéntes munkáról.

Az öt kontinensen, ahol csak megfordult, mindig felkereste a magyar gyülekezeteket, magyar egyesületeket, és közöttük prédikált vagy előadást tartott. Rendkívüli emlékezőtehetsége révén sok családot, barátot hozott össze utazásai során.

Megszerzett rangjai:

1959:  Master’s (Mba) történelemből, a Western Reserve Egyetem bölcsészeti karán, Cleveland, Ohio, USA.

1965:  Theol Licenciátus dogmatikából, a Lundi Egyetem teológiai karán, Lund, Svédország.

1991:  Theol. doktor a Budapesti Evangélikus Hittudomány Egyetemen.