Házigazdámmal, Justinnal

Június 15-én a délutáni órákban érkeztem meg Chicagóba, ahol az első napon körbejártam a várost pár korombéli amerikai diákkal, akik elém jöttek a reptérre. Ezután következett egy négynapos orientációs program, amelyen körülbelül harmincan vettünk részt: a nemzetközi vendégek, mint én, és az amerikai fogadóik.

A világ összes pontjáról voltak korombéli vendégek, például chileiek, peruiak, tanzániaiak, de hogy közelebbit is mondjak, egy szerb fiú is volt ott. Itt, Chicagóban egy külön keresztény önkéntes zenekarral együtt zenéltünk, afrikai, koreai dalokat tanultunk, és elmondták, mire számíthatunk majd a családoknál, akiknél lakni fogunk a Gathering előtt. 

De mi is ez az úgynevezett Gathering, amelynek apropóján ott lehettem? Az ELCA Youth Gathering az Amerikai Evangélikus Egyház ifjúsági fesztiválja, amely háromévente kerül megrendezésre, mindig más városban.

Idén Houstonban volt, három éve Detroitban, és már tudjuk, hogy három év múlva Minneapolisban lesz. Ezen a fesztiválon lehetősége nyílik az amerikai fiataloknak megismerni egymást, egymás gyülekezeteit, és tulajdonképpen hatalmas országuk különböző részeit. Míg nekünk, külföldieknek lehetőségünk nyílt megismerni egy másik kultúrát, és hogy ez a másik kultúra hogyan is gyakorolja hitét.

Ahogyan azt már leírtam, a nemzetközi vendégek a Gathering előtt töltöttek közel egy hetet családoknál, de én utána is maradhattam egy hetet. Ezt az időszakot Mason Cityben, Iowa államban töltöttem, és így a fesztiválra is ennek a városnak az egyik gyülekezetével mentem.

Volt nap, amikor egy adott állam gyülekezetei gyűltek össze megismerni egymást, egy másik napon jótékonykodás volt a feladat. Nekünk egy hurrikán által pusztított iskola festése jutott. Talán itt éltem át a legszebb pillanatokat. Fantasztikus volt látni azt a csapatmunkát, amelyet összehoztunk, és felemelő érzés volt látni az örömöt és büszkeséget az iskola igazgatójának arcán munkánk végeztével. Minden este a Gathering idején egy összejövetel volt Houston hetvenezer férőhelyes amerikaifoci-stadionjában, mind a harmincezer ember számára. Ott zenekarok léptek fel és vendégek tartottak beszédeket. Lelkészek, függőségek legyőzői, az élet győztesei. 

Mint már említettem, két hetet voltam Mason Cityben. Másfél hetet az egyik családnál és egy felet egy másiknál. Mindkét esetben egy szerető, könnyen befogadó keresztény család életébe csöppentem bele, és megtapasztalhattam, milyen az élet ebben a mezőgazdasággal foglalkozó nyugodt, varázslatos kisvárosban. Rengeteg időt töltöttünk egy közeli tónál, együtt csináltunk programokat, és velük ünnepeltem július 4-ét, vagyis az amerikai függetlenség napját, ami nagyon hasonló a mi augusztus huszadikánkhoz.

Utolsó napomat egy közeli városban, Waverlyben töltöttem az egyik ottani lelkésszel és a feleségével. Mark Anderson az Északkelet-Iowai Egyházkerület püspökhelyettese. Ezzel az egyházkerülettel a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete partnerkapcsolatot ápol. Együtt körbejártunk egy középiskolát és az ottani egyetemet, ami nagyon jó zárása volt a kalandomnak. Másnap reggel ők vittek ki a reptérre, hogy visszarepülhessek Chicagóba, majd haza. 

Rengeteg barátot szereztem, van, akivel már szervezzük a jövő nyári látogatását Magyarországra, és fantasztikus élményekkel, valamint sok tapasztalattal gazdagodtam.