A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját követően Isten iránti hálával, az egyházat féltő szeretettel, a jövőt Istentől kérve és egyben az ő kezébe letéve valljuk meg hitünket. Tesszük ezt abban a reménységben, hogy tanúságtételünk erősíti a Magyarországi Evangélikus Egyház, a magyar kereszténység és a Kárpát-medencében élő népek közösségét. Annak tudatában, hogy az európai kereszténység megerősítésre szorul, szükségesnek látjuk a hitvalló összefogást.

Hisszük, hogy Isten alkotta a világot. Isten teremtő csodája az élet, minden egyes ember élete, a saját életünk is. Ezért felelősek vagyunk önmagunkért, egészségünkért, egymásért és az emberi környezetért.

A föld alkotója és az élet ajándékozója bízta ránk a teremtettséget, hogy gondot viseljünk rá. Ma, amikor a környezetszennyezés, az önpusztító gazdálkodás, a beszűkült materialista gondolkodás rongálja földünket és környezetünket, hisszük, hogy küldetésünk van, s javító-mentő igyekezetünkkel Istennek tartozunk elszámolással. Hitből fakadó kötelességünk a környezettudatos élet. Feladatunk, hogy erre neveljük a közvetkező nemzedéket.

Valljuk, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Teremtő akaratának folytatására megbízta az embert az élet továbbadásával, az új életek óvásával, a gyermekek felnevelésével, a családi közösségek megtartásával. Az emberek közötti szeretetkapcsolat az élet nagy kegyelme és hozzáadott értéke, ezért óvnunk, támogatnunk kell. Isten szeretete nem különböztet meg senkit életfelfogása alapján, előtte minden ember egyenlő, szeretete minden gyermekére érvényes. Isten az élet rendjébe iktatta egymás iránti felelősségünk gyakorlását, ezért valljuk, hogy csak a másikért élő létnek van jövője e földön.  

Tudjuk, hogy Istennek terve van egyházával. Nem véletlenül helyezett minket a mai korban éppen erre a helyre. Mi, magyarországi keresztények és evangélikusok az egyház Urától kapott mandátumként éljük meg, hogy itt és most élünk. Ő adott és ad feladatot Magyarországon a reformáció ötszáz éves jubileuma körüli időszakban. Így kell figyelnünk az élet törvényében, a tíz igében kapott parancsolatra. A gazdasági növekedést és a fogyasztást középpontba helyező mindennapjainkban, szociális feszültségek közepette, az igazságosság és a szolidaritás gyakori hiányával számolva, a gazdasági, társadalmi, kulturális és tudományos élet területein mindent meg kell tennünk, hogy Istent és az embereket szolgáljuk. Hisszük, hogy a mennyei Atya közeledése miatt újra kialakulhat a harmónia Teremtő és teremtmény között. Ezt a lehetőséget kívánjuk megélni és hirdetni, egyben az egyház megújuló életével példázni.  

Hisszük, hogy Jézus Krisztus a mennyei Atya Fia, aki emberré lett értünk, végigjárta és felértékelte az emberi életutat, lehajolt hozzánk, szenvedésével és halálával megmutatta Isten szeretetének titkát. Hisszük, hogy az élet mindennapi döntéseiben éppen úgy, mint a végső kérdésekben ő mutat utat, ő ad válaszokat, ő tud megszabadítani kényszerpályáinktól, és ő tud elvezetni a mulandóból az örökkévalóság felé. Valljuk, ahogy minden kor tanítványait, úgy minket is ő tanított arra, hogy Isten kegyelmes, könyörülő Isten, akit Atyánknak nevezhetünk, akihez közvetlenül fordulhatunk.  

Mi itt az ő elhívottaiként és küldötteiként egy életen át a tanítványi utat akarjuk járni. Nem a saját erőnkből küzdünk a jóért és az értékesért, hanem az ő felszabadító szeretetéből merítünk erőt. Urunk megváltott az értelmetlen és semmibe vesző életből, így magunk is szabadon járhatjuk a másokért felelős élet útját. Jézus megtanított és folyamatosan nevel arra, hogy mint követői és tanítványi közössége másokért is éljünk – így válhatunk egyházának, azaz az ő testének tagjaivá.

Irgalmasság nélkül nincs élet, ezért az élő és feltámadott Úr az irgalmasság életformáját adta egyetlen járható útként számunkra. Ezt járva veszünk részt a közösségi életben – népünk közéletében is. Hittel valljuk, hogy mindenki Isten kegyelmére szoruló, szeretetre vágyó, egyenlő bánásmódot megérdemlő ember, akiért Krisztus az életét adta. 

Hiszünk a Szentlélekben. Ő az egy Isten harmadik személye: a mennyei Atya és a Fiú, Jézus Krisztus Lelke. Valljuk, hogy az emberi lélek rászorul arra, hogy Isten Lelke vezérelje. Hisszük, hogy a Lélek ma is működik, és életet munkál. Elsősorban az igében, a keresztségben és az úrvacsorában tapasztaljuk meg jelenlétét, hatását. Az igében és a szentségekben megszólít, ösztönzést ad, elmarasztal, rávilágít mulasztásainkra és bűneinkre. Ugyanakkor felemel, megvigasztal és bátorít. Szól hozzánk, megeleveníti a Biblia betűjét, evangéliummá formálja az igehirdetők szavát, meghív az új életre, táplál az élet kenyerével és italával. Jelenléte az egyházban különösen is a bűnbocsánat, s az abból fakadó, egymás iránti megbocsátás ajándékában ismerhető fel. Működése azonban nem korlátozódik az egyes emberek és az egyház életére, hanem kihat az egész világra. Áldását mindenütt megtapasztaljuk, ahol élet van. Megjelenése mindig életszerű és időszerű. Ő éltetőnk, aki munkálja az életet, és tanácsol az idők változásaiban.

Jelenvalóvá és aktuálissá teszi Isten szeretetét. Vigasztal, amikor szükségünk van rá, bátorít, hogy emberhez méltó úton járhassunk, megújít, ha a testünk-lelkünk a régi bűn fogságában vergődik, megelevenít, ha a halál alagútján át a feltámadás pillanatához érkezünk. 

Hiszünk abban, hogy az egyház a Szentlélek csodája. A Szentlélek teremti és újítja meg a Krisztusban hívők közösségét. S mivel a Szentlélek munkálkodik az egyházban, a tagoknak is küldetésük van, hogy Krisztus tanúi, az evangélium hirdetői, a békesség hírnökei, a szeretet apostolai és a reménység világossága legyenek családjukban és tágabb közösségeikben. Valljuk, hogy egy egyház van, noha a történelem során részekre töredezett. Fáj ez mindannyiunknak. Az egyház Urától kapott küldetésünk alapján elkötelezettek vagyunk, hogy az egyház egységét a maga sokszínűségében építsük, és a megbékélt különbözőség ökumenikus modelljét megvalósítsuk.

Hisszük, hogy a reformáció 2017-es jubileumi éve „az Úrnak kedves esztendeje” volt, és nagy lehetőség Isten mai népe számára. A Szentháromság egy Isten adjon bölcsességet, lelkesedést, bátorságot és lehetőséget a folyamatos reformációra: bűnbánatra, megtérésre, Szentlélek általi megújulásra. Ő vezesse utunkat az évfordulót követő években, tartson és újítson meg naponként. Kegyelmére bízva ad hálát a Magyarországi Evangélikus Egyház azért, hogy megérte az ötszázadik évfordulót, és erőt gyűjtve indulhat tovább az úton levők közösségeként és a hazaérkezés reménységében. Jövel, Uram Jézus!