Kossuth Zsuzsanna hősies, önfeláldozó, emberséges cselekedete volt az alapköve a hazai ápolás fejlődésének, mely négy évvel megelőzte Florence Nightingale tevékenységét. Kossuth Lajos Országos Főápolói Hivatalt hozott létre és 1849. április 16-án felkérte legkisebb húgát, Zsuzsannát hogy vegye át a tábori kórházak ápolás felügyeletét: „Téged kedves nővérem ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek.”

Flór Ferenc az egészségügyi osztály vezetője együttműködéséről biztosította az országos főápolónőt, mert látta a közös célokért tett törekvéseit. Kossuth Zsuzsanna töretlenül, de már betegen, nagy akaraterővel, a sebesültek iránti őszinte együttérzéssel járta az országot. Minden kórházat felkeresett, több mint 72 tábori kórház felállításához nyújtott segítséget.

Irányításával pontosan meghatározták a szükséges kórházi felszereléseket, biztosították a gyógyszer és kötszer ellátást, általános érvényű rendszabályokat fogalmaztak meg és betanították az önkénteseket. Kossuth Zsuzsanna olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amely a ma és a jövő ápolója számára egyaránt példaértékű. Tárgyi tudása, intelligenciája, kiváló szervező készsége, humánus cselekedete mindenki számára mintaként szolgálhat. Erős intuíciója biztos tudáson és személyes tapasztalatán alapult. Jó kapcsolatteremtő képessége, mások megértése, szakszerű és következetes döntéshozatala bizonyította alkalmasságát az ápolói pályára. Igaz Kossuth Zsuzsanna nem volt szakképzett ápoló, hanem országos jogkörrel felruházott személy, aki a háborús viszonyok alatt teljes odaadással szolgálta a sebesülteket. Kossuth Zsuzsanna végsőkig kitartott a kórházak működése mellett, de a szabadságharc leverése után számára a sötét börtönévek, a súlyos szenvedések következtek. Magánéleti tragédiája is csak súlyosbította betegségét. Kiutasítása a „szeretett hazából” döbbenetes hír volt számára, hisz szülőföldjét mindennél jobban szerette. Kossuth Zsuzsanna 37 évesen New York-ban halt meg, ma is idegen földben nyugszik.

Az Ápoló

Egyetlen hivatás van, ahol veled vannak végig,

Elkísérnek téged a bölcsőtől a sírig.

Első gondozód ő, mikor világra jössz,

Szemed lecsukója, ha az élettől elköszönsz.

Óvatosan vigyázza első napjaidat,

Hogy ne félj a világtól, szelíden csitítgat.

Méltóságod őrzi, mikor búcsúzol legbelül,

Ha más nincs is veled, ő ott van egyedül.

Ő még tudja, hogy nem árthat senkinek,

Jobb emberré válik, ha mindenkin segíthet.

Úgy teszi a dolgát, hogy nem aláz meg senkit,

Hálás tekintetek követik lépteit.

Ő az ÁPOLÓ csupa nagybetűvel,

Alázattal ápol, tisztán, becsülettel.

Betegek lelkének muzsika a szava,

Biztatón nyugtat meg egyetlen mosolya.

Szemmel figyel, szívvel óv, bármit észlel, már indul.

Lehajol és felemel, igazi őrszemként figyel.

Küldetése az, hogy ápoljon másokat,

Kárpótolja majd a sors, ha kitartó marad.

Szükséged lehet még segítő kezére,

Mondjál hát áldást a nővérek nevére.

Köszönd meg, hogy vannak életed őrzői,

Sok ember az életét Nekik köszönheti.