A gyülekezetben köztudott volt, hogy Rita is elvégezte a teológus–lelkész szakot, de Ajkára érkezésükkor más területen helyezkedett el és így vett részt a közösség életében. Mostanra azonban Isten megerősítette elhívását, és a körülmények is adottak lettek, hogy ő is lelkészként dolgozzon és szolgáljon. Ennek egyik fontos momentuma volt a vizsga-istentisztelet, melyen részt vett dr. Pángyánszky Ágnes az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatója és Szemerei János a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke is. 

A felszentelés előtt álló lelkészjelölt prédikációjának alapját Péter apostol első levelének 2,9-10 versei adták. Központi gondolata a tulajdon fogalmának többféle magyarázata volt, párhuzamot vonva a Péter korában élő emberek és a mostani társadalom értelmezésében: „Péter korában a tulajdonnak sokkal nagyobb jelentősége és méltósága volt, és ezért a mi hétköznapi tulajdonainkkal nem tudjuk jól párhuzamba állítani az igei képet, vagyis hogy mi vagyunk Isten tulajdonba vett népe. Ez a tulajdonba vétel, amiről Péter beszél, sokkal nagyobb horderejű, mint amit mi teszünk napi szinten a tárgyakkal. Sokkal inkább közelít ez a kép a mi nagy értékű tulajdonainkra” – mondta Kovácsné Sterczer Rita.

Majd a tulajdon és a változás gondolatmenetén keresztül magyarázta az igeszakaszt, melybe személyes életútjának és elhívásának pillanatai is helyet kaptak. 

„Nagyon különös számomra ez a változás, amiről Péter beszél, hogy nem voltunk Isten népe, most meg azok vagyunk. Mindnyájan máshogy találunk Istenhez, különböző utakon jutunk el hozzá. De hadd mondjam el, hogy én nem ismerek más életet. Evangélikus nagyszülőkkel, evangélikus szülőkkel csöppentem erre a világra, kicsi koromtól jártam hittanra és ismerkedtem meg Istennel. Biztosan nem vagyok egyedül ezzel. Nem volt pálfordulás az életemben. Mit jelent akkor nekem ez a változás? A hullámvasút állomásait, amit megélt Péter apostol is. Ő is és én is megéltük a mélységeket, nehézségeket, fájdalmakat. Ténylegesen, igazán ott voltunk időnként a gödör alján, és onnan emelt fel az Isten. Ő ott volt velünk mindvégig, de nekünk meg kellett és meg kell ragadnunk Őt ahhoz, hogy fel tudjon emelni. Soha nem hagy minket magunkra.”

Az istentiszteletet, vagyis a vizsga végén dr. Pángyánszky Ágnes és Szemerei János is köszöntötték a gyülekezetet, majd néhány szóban tájékoztatást adtak a vizsga egyházi előírásairól. Értékelésükben örömüknek adtak hangot Rita döntésével kapcsolatosan, és mintegy megerősítésként nagyon pozitívan is szóltak prédikációjáról, majd Szűcs Ferenc felügyelő a gyülekezet nevében egy csokor virággal gratulált Ritának a vizsga eredményéhez.