Johann Erdmann Hummel 1802-es rézmetszete Luther „felmagasztosulását” ábrázolja, emelkedett klaszszicista stílusban, a reformáció atyját ezúttal nem csupán angyalok, de leginkább múzsákra emlékeztető, lenge köntösű nőalakok közé telepítve.

A fél évszázaddal korábbi illusztráció Luther Márton összes művei 1752-es hallei kiadásának címlapja, amelyen Wittenberg doktora nem kisebb személyiség társaságában található, mint maga Mózes, természetesen kőtáblástul. 

Sokkal kevésbé klasszicizáló, illetve biblikus jellegű, hanem egyértelműen inkább a világi szféra felé mutató a Német vasemberek, ez az első világháborús levelezőlap, amely Márton mestert immáron egyenesen Bismarckkal, a vér és vas emberével állítja párba. Az egyháztörténetet a történelmi aktualitások szolgálatába állító, meglehetősen átlátszó propagandalapocska szerint: „Erős vár a mi Istenünk, mi, németek csak Istent féljük ezen a földön, senki mást.” 

A másik levelezőlap ugyanennek az olcsó ideológiának a terméke, amely a háború későbbi, Germánia számára már baljósan leszálló ágában, 1917-ben készült. Ezen Luther és Bismarck mellé, mintegy erősítésül, odaszerkesztették szépen Hindenburg tábornagyot is. A lapon olvasható szöveg: „Hozzácsatoltad a birodalomhoz az összes német tartományt. Megalkottad a német nyelvet. Az egyesítő köteléket. Erős kézzel megvédted a művet.”

A két első világháborús, Luther munkásságának szakrális tartalmát kíméletlenül félresöprő levelezőlaphoz képest már kifejezetten szelíd, rokonszenves és civilizált ötletnek számít végül egy 1994-es kiadású dán telefonkártya, amelyen Luther portréja bibliafordítói időszakának helyszíne, a wartburgi vár előterében látható.

Az itt felidézett képek voltaképpen annak a jelenségnek az előhírnökei, amely napjainkra sajnálatos módon még inkább felerősödött: a sokszor a jó ízlés határait feszegető, sőt túllépő „lutherizálásé”, vagyis a reformátoróriás alakjának, arcának, személyiségének olykor már-már mértéktelen kihasználásáé.

Mindezt nem ünneprontásul, bárki kedvét szegni akarván írtam le, illetve illusztráltam, éppen most, minden protestánsok nevezetes emlékévének kezdetén. Célom csupán az volt, hogy ezzel a pár mondattal és néhány, úgy vélem, nagyon tanulságos képpel mindnyájunkat (természetesen önmagamat is!) arra emlékeztessem: mi, emberek sokszor Isten minden kegyelmét, így akár a reformáció lelki ajándékait is képesek vagyunk hiábavalóvá tenni. Egy nagy ünnepet akár éppen a túlhajtott ünnepléssel, mértéket nem ismerő akarással, bizonyítási szándékkal eltorzítani. Ez pedig – jeles évről lévén szó – ugye, távol legyen? Mint annyi esetben, a kevesebb, a halkabb, az igényesebb most is több lehet!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 5. számában jelent meg, február 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.