Ekkor beszélt Luther Márton A zsidókról és hazugságaikról című írásáról Csepregi Zoltán, kinek akkori előadása máig bennem él. Azóta pár baráti beszélgetésen kívül egyszer szembesültem komolyabban a ténnyel, mikor egy amerikai evangélikus egyetem campusának bejáratánál lévő holokauszt-emlékműnél felemlegette az idegenvezető. Egy évig minden reggel e szobor mellett vonultam el, ami éppen erre az antiszemitizmusra és annak horrorisztikus eseményeire hívja fel a figyelmet. Mégis, evangélikus tradíciónk legnagyobb csontváza számomra nem ez és nem is a szintén vállalhatatlan lutheri hangnem a katolicizmussal szemben. Sokkal nehezebb elviselnem azt a mítoszt, melyet közösen, mi lutheránusok építettünk ki évtizedek, évszázadok alatt Luther Mártonról, hogy mikor ezek a csontvázak kiborulnak a szekrényből, képtelenek legyünk feldolgozni és meglátni a teljes valóságot.

Nemrég készült egy dokumentumfilm a Hamilton hip-hop musicalről, melyről már írtam itt a Kötőszón. Ennek a csodálatos művészeti alkotásnak, melyben végigkísérjük Alexander Hamiltont az amerikai függetlenségi háborúnés az azt követő államalapítás eseményein, az egyik karakter az Amerikai Egyesült Államok legelső elnöke és egyben az amerikai polgár eszményképe, George Washington. Kevés történelmi személyiség testesíti meg a társadalom kulturális emlékezetében ennyire az „amerikaiságot”. Hozzá köthető a függetlenségi nyilatkozat első és talán legszebb mondata, melyet így olvasunk: 

„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.”

Tovább a KötőSzó blogra.