– A darab születésének több összetevője van. Egyike, hogy esperes úr finoman jelezte nekünk tavaly, hogy szeretné, ha erre az ünnepre előrukkolnánk valamivel. Én tavaly végeztem a teológia szakon, és volt egy tantárgyunk, ami Luther életét dolgozta fel. Ez volt a kedvenc tantárgyam, nagyon aranyos volt az előadó, Csepregi tanár úr. Továbbá láttam a róla szóló filmet is, ami ugyancsak közel áll a szívemhez. Ezek együtteséből pedig létrejött ez az előadás, amit zenés életrajzi történetként határoztunk meg – árulja el a Szivárvány tehetségműhely idei darabválasztásáról Hímerné Dúló Erika, a műhely vezetője.

A darab kerettörténetét egy jelenbe ágyazott, tanár–diák párbeszéd adja, amelyben a téma a Bibliára, ill. a reformáció atyjának alakjára, Lutherre terelődik. A történet képekben elevenedik meg, kezdve a jogi pályára szánt fiúval, akit végül – egy viharban tett ígéretének engedve –, pappá szentelnek. Az idősíkok az előadás során többször váltakoznak, a 16. századi kor szokásrendjét gyakran visszakérdezések, magyarázatok segítik, ezáltal a gyermekek számára is közérthetővé válik a cselekmény.

A darab rendezője hangsúlyozta: elsősorban a szerény, határozott, de kétségekkel teli embert kívánták a színpadon megjeleníteni, mindazonáltal bemutatni azt a példamutató teológusi tevékenységet, elképzeléseit, amelynek köszönhetően lerakta a reformáció alapjait.

Az egyik legnagyobb nehézséget a társulat számára az okozta, hogy a történetben nincsenek női szerepek. A többségében felső tagozatos lányokból álló csoportot azonban ez sem rettentette el. Míg a főszereplő gyermeki énjét Pribelszki Zoltán formálta meg, a felnőtté cseperedett gondolkodó szerepébe már egy fiatal lány, Hímer Tünde bújt.

– Eszembe se jutott, hogy ne vállaljam el. Barátnőim is férfiakat alakítanak, és nem jelent különösebb problémát. Igaz, elég nehéz a feladat, hiszen 14 éves létemre egy érett férfi helyébe kell beleképzelnem magam, de már megbarátkoztam a helyzettel – mondja teológusöltözékben és egy sajátos parókával a fején a színtársulat oszlopos tagja.

Az ősbemutató bevezetéseként Molnár Istvánné igazgatónő köszöntötte a megjelenteket. Meghatódva mondott köszönetet az elmúlt hónapok munkájáért, a templom közönsége pedig tapssal fejezte ki egyetértését.

– A mai nap is jó példája a tehetség kibontakoztatásának – nyomatékosította. – A gyerekek azt mutatják meg, hogy ha egy olyan kis műhelyben, mint a Szivárvány együtt dolgoznak, milyen magas szintre tudnak eljutni.

A zenés darab minden apró fogaskereke a közösség munkáját dicséri. A dalokat és a szöveget Hímer Péter írta, a díszletet Kozák Ádám, a jelmezt pedig Szécsi Hajni és Csernusné Samu Edit tervezte. A rendezésnél igyekeztek a templom adta lehetőségeket kihasználni. A szereplőket a láthatóság jegyében többször dobogóra emelték, ill. nemcsak az oltár előtti téren mozogtak, hanem több ízben a sorok közé merészkedve hozták még közelebb a történetet a közönséghez.

– Otthonom a templom, jöjjenek ide minél többen, hozzák a gyerekeket, és szeressék ezt a templomot úgy, ahogyan én – fogalmazta meg Hímerné Dúló Erika hitvallását, amely a sorok között megbújva egyúttal egybecsengett a lutheri küldetéssel is.

Bízik abban, hogy a közel ötszáz fős közönség nemcsak Luther Mártonhoz került közelebb, hanem ahhoz a közeghez is, ami számukra ma a hit és vallás színterét testesíti meg.