Cs. Szabó Sándor Luther című történelmi-életrajzi regényének az első kötete, Az út még tavaly, a Reformáció 500 ünnepségsorozatára készült el, és a 95 tétel elkészültéig kísérte végig a reformátor életét. Az idén megjelent folytatás, Az igazság és az élet innen veszi fel a fonalat, és Luther halálával zárul. Ebbe került bele hitvitáinak, kiátkozásának, fordítási munkásságának és házasságának a története is.

Az igazság és az élet megjelenésének alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetést a Harmat Kiadó és az Evangélikus Országos Múzeum. A résztvevők Cs. Szabó Sándor, a könyv írója, Győri Anna, a könyv szerkesztője és Korányi András egyháztörténész-professzor voltak. A beszélgetést Jakus Ágnes, portálunk munkatársa moderálta. Fekete Dániel előadásában több részlet is elhangzott a műből a beszélgetés közben.

A regény születése

Cs. Szabó Sándor nagyjából három éven át kutatta Luther életét a regény megírásához. Ezalatt a magyar nyelvű anyagok nagy részét elolvasta, és mellé néhány angol és német nyelvűt is. Az első kötethez kevesebb információt talált, míg a másodikhoz rengeteget. „Túl sok volt a forrás, ezért sok mindent el kellett engednem. Inkább igyekeztem Luther helyébe képzelni magam az alapján, amit írt” – avatta be a szező hallgatóságát. A második rész nem csak emiatt bizonyult nehezebbnek: „A felekezetek közötti konfliktusok mértéktartó ábrázolása sem volt egyszerű, nem akartam senkit sem megsérteni.”

Győri Anna számára ez volt az első olyan alkalom, amikor magyar szerző művével kellett dolgoznia. A közös munkáról így mesélt: „Egy másik szerkesztőtől vettem át a feladatot, gyakorlatilag kész ötletekkel. Eredetileg három kötet volt a terv, de nagyon hosszú volt a kézirat, így a második kettőt egybe kellett szerkeszteni.” Sokszor és tüzetesen át kellett olvasnia a művet mondatról mondatra, és sok mindent ki kellett vágnia. Ő is úgy látja, hogy a második kötet nehezebb feladat volt. „Drukkoltam Sándornak, mert nehéz az olvasói szimpátiát megőrizni, hiszen Luther élete vége felé igencsak megkeseredett” – idézte fel.

A szerző és a szerkesztő néha megküzdöttek egy-egy rész bennmaradásáért. Az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű ének keletkezéstörténetéhez például az író ragaszkodott, és az egyes nézőpontkarakterek megtartása is fontos volt. „Ha hagyom magam, előbb szabadulok” – ismerte el utólag Cs. Szabó Sándor.

A beszámoló itt folytatódik.