Sok millió kis gyertyaláng

Őszi éjszakán táncot jár.

Emlékek virág-álmai,

Fodrozódó hullámai

Cseppként gördülnek arcomon,

Ezüst csillan ősz hajamon.

Sóhaj fakad a mélyből fel,

Fülemben lüktet kétellyel,

Életem szivárvány szárnyon

Száll, repül át ötven nyáron,

Megrebben fákon a levél,

Sírra borulok – élek még!

Hideg, kemény kövek alatt

Fekszel – már békében, lassan.

Minden, mi szép volt, még szebb lesz,

Hiányod enyhül – évekkel.

Mécses, koszorú, gyertyaláng –