Nem először mész végig a poros úton. Melletted barátok, átbeszélitek a tegnap esti koncerteket, kinek mi tetszett. Így kanyarogsz előre a VOLT fesztivál Civil Falujának porlepte „Váci utcáján”. Itt a cserkészek, ott a tűzoltók, aztán az atomfizikusok paksi kis busza, rendőrök zárkás kis sátra, Park és Akvárium klub, Diákhitel sátor és még egy Kormányablak is a biztonság kedvéért. Minden van itt, ami egy fáradt és az előző estében kicsit megkopott elmét játékosan fel tudja rázni. A Civil Falu önkéntesei délelőttől kezdve gondoskodnak arról, hogy mindenféle programmal és játékokkal kössék le és kapcsolják ki a fesztiválozókat. Már minden sátorban voltál, ahol jobbnál jobban kinéző, de többségében haszontalan cuccot gyűjtöttél össze a haverokkal. Illetve várjunk csak! Egy hely még kimaradt.

Tegnap szerettél volna bemenni, de a többiek továbbrángattak. Láttál ott jó pár kedves lányt, akik két egyen feliratos pólós arccal, egy lánnyal és egy sráccal dumáltak valamiről. Jó hangulatban. És volt ott egy postaláda, amin az állt, hogy feladhatsz magadnak egy levelet, amit egy év múlva kézbesítenek! Csak be kellene menni…csak be kellene nézni…

„Rajzolj csokiért!” – szólt ki egy mosolygó hang. És a hanghoz egy alak, két csípőre tett kéz, magabiztos szemek, lágy mosoly és KözösPont póló társult. És mire észbe kapsz, már bent ülsz a hűvös, szellős fehér sátorban. Egy pohár jéghideg citromos víz a kezed mellett, a levél, amit fel akartál adni magadnak már készen várja a címezést és mindeközben beszélgetsz már nem is tudod, hogy hol kezdődött, hogy honnan indult. De a lényeg, hogy beszélgetsz, olyan emberekkel, akik figyelmesen hallgatnak téged, nyugodtságuk és önzetlenségük rád is hatással van. Érzed, ahogy lassan szabadulsz a terheidtől, és egyre inkább kezdesz önmagad lenni. És ez jóleső érzés. Tudod, hogy holnap is vissza fogsz ide térni.

Dióhéjban ilyesmi lehet egy fesztiválozó fiatal szemével látni a KözösPont sátrát és annak tevékenységét. Jelenlegi KP-sként (KözösPont) ugyan nehéz visszaemlékezni, főleg több év után, hogy milyen érzés az asztal másik végén ülni, milyen „betérőnek” lenni... Gyakran megesik, hogy a KP sorait olyanok erősítik, akik fesztiválozó fiatalok voltak, de a KP sátorban folytatott beszélgetések annyira jó hatással voltak rájuk, hogy később habozás nélkül adták be jelentkezésüket a KözösPonthoz.

Tovább a KötőSzó blogra.