Hihetetlen élmény egy „kanapén” ülve a fák lombkoronaszintje felett felfelé suhanni vagy épp lefelé ereszkedni. Alattam a tátongó mélység, körülöttem pedig a szinte beláthatatlan méretű tér. Egyetlen védelmet az a vékony fémrúd biztosít, amelyet az ember induláskor derékmagasságban maga elé húz.

A budapesti villamosok oszlopain lettem figyelmes a következő figyelmeztető feliratra: „Figyelem! Láthatatlan és azonosítható védelemmel ellátott vezeték.” Bele sem mertem gondolni, milyen következményekkel járna, ha egy laikus megpróbálná megérinteni a vezetéket, mégsem hagyott nyugodni a védelem szó előtti két jelző – „láthatatlan” és „azonosítható”. S akkor hirtelen belém villant: rajtam is van egy ilyen láthatatlan és azonosítható jel! Néhány hetes koromban kaptam, életem végéig kitart, és én végtelenül hálás vagyok érte.

Luther Márton a kétségei és lelki csatái közepette jól látható helyre írta fel magának: „Baptisatus sum”, azaz „meg vagyok keresztelve”. Bármi történjék is, bármit hibázzak, vagy bármit vétsenek is ellenem, láthatatlan és azonosítható védelemmel vagyok ellátva.

Amikor divatba jöttek a foszforeszkáló tárgyak, például a tollak, gyakran eljátszottam a gondolattal: milyen lenne, ha az utcán velem szemben jövő emberek homlokán hirtelen láthatóvá válna a keresztség jele? Vajon hányan lennének, akik ezt a láthatatlan és azonosítható védelmet magukon viselnék? És vajon hányan lennének közöttük, akikre szinte az újdonság erejével hatna ez a tény, mert a mindennapok sodrásában nem is jut eszükbe ez az elszakíthatatlan kötelék? Még magamnak is szégyelltem bevallani: aggodalmaim közepette nekem sem mindig ez az első gondolatom…

A minap, akaratomon kívül, szemtanúja lehettem egy személyes családi búcsúzásnak. A viszonylag teli, reggeli buszról egy másodikosforma kislány három megállóval előbb szállt le, mint az apukája. A leszállásra készülődve odatartotta buksiját a hozzá lehajoló édesapának, aki miközben puszit adott a kislánya fejére, mások által szinte észrevehetetlen mozdulattal keresztet rajzolt a homlokára. Majd a kislány fogta két kezébe apukája fejét, és a puszi mellett ő is keresztet rajzolt annak homlokára. Néhány másodpercig tartott mindez, de szinte tapintható volt körülöttük a szeretettel és erővel megtelt levegő. Micsoda láthatatlan védelmet adtak egymásnak azon a reggelen!

A lanovkában ülve abban bíztam, hogy utam során a kötélpálya nem hibásodik meg, a magam elé húzott védőkorlát pedig baj esetén megtart. Egyszerű, ember alkotta, látható védelem – és mégis mekkora bátorságot ad.

A keresztség szentsége Isten adta kapocs a Teremtő és az ember között. Egyszeri, láthatatlan, amely mégis azonosítható, emberi mértékkel fel nem fogható védelemmel ruház fel. Nemcsak egy út erejéig, de egy életen át tartó utazás idejére.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2019. június 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.