Sághy Jenő bezi–enesei lelkész 1914-ben született Lébényben egy evangélikus tanító gyermekeként. Szórványlelkészi szolgálata után a Győr megyei Bezi evangélikussága választotta meg lelkipásztorának. Itt érte az 1956-os forradalom helyi eseménysorozata.

A fővárosi és győri megmozdulások, tiltakozások híre hamar eljutott az alig ezerlakosú községbe. Az alkalmi vezetőség – köztük evangélikusok is – felkeresték a lelkészt, vegyen részt a felvonulással egybekötött gyűlésen. A megtisztelő hívásnak Sághy Jenő eleget tett.

A kellő méltósággal és ünnepélyességgel lezajlott együttléten felolvasták a tizenhat pontban megfogalmazott követeléseket, de egy fiatalokból álló csapat úgy gondolta, itt az idő, hogy elégtételt vegyenek a falu sanyargatóin, a tanácselnökön és a téeszelnökön. A bölcs és bátor Sághy Jenő azonban minden lelkészi tekintélyét latba vetve felszólította az indulatos tömeget, hogy álljon el ettől: az ítélkezésnek nincs itt az ideje, és soha nem lesz békesség a faluban, ha itt bárkinek az életére törnek – mondta. Az ítélet Istené és az erre rendelt világi bíróságoké. A felajzott indulatok erre lecsillapodtak, a falu népe pedig örült, hogy a lelkész csendesítő szavainak hatására nem történt önbíráskodás.

Amint jól ismert, november 4-én a szovjet csapatok inváziót indítottak a forradalom leverésére, s elkezdődött a számonkérés és a bosszú. Így jöttek el Sághy Jenő lelkészért is egy váratlan éjszaka az ávósok (államvédelmi katonák). Sokáig a család sem tudta, hol tartják fogságban. Előbb a győri fogház gyűjtőjébe vitték. A letartóztatás és majd a későbbi ítélet indoka: „ellenforradalmi” bűncselekmény. Társai között volt a rábatamási plébános és a pannonhalmi bencés gimnázium igazgatója is. Kihallgatója az az ÁVH-s (Államvédelmi Hatóság) tiszt volt, akinek a felesége korábban a lelkész közreműködésével juthatott gyógyszerhez Svédországból, ezért Sághy fizikai bántalmazás nélkül megúszta a kihallgatást.

Igazi „vétke” az ifjúság között végzett munkája volt. A fiatalok 1953-ban előadták a faluban Sághy saját művét, a Spion című színdarabot, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni időben játszódott. Az áthalláshoz nem kellett sok történelmi ismeret. A darabnak nagy sikere volt, jóllehet mindössze egyszer mutatták be. A végső ok azonban, amely miatt szálka volt a hatalom szemében, az volt, hogy amikor az állambiztonság besúgónak akarta beszervezni, ezt ő kellő határozottsággal visszautasította.

Háromévi, Márianosztrán letöltendő szabadságvesztésre ítélték Sághy Jenőt. A tárgyaláson a falu képviselője hiába akarta elmondani, hogyan zajlott valójában az említett mozzanat a forradalom alatt, a bíró nem adott szót neki. Aki a lelkészt feljelentette – ő hozta a tizenhat pontból álló követelést Győrből, s így próbálta a saját bő- rét menteni –, a tárgyaláson „nem emlékezett” semmire.

Másodéves teológiai hallgatóként szupplikáltam a bezi–enesei gyülekezetben azon a nyáron, amikor Sághy Jenő börtönben ült. Találkoztam az öt gyermekét egyedül nevelő, megrettent édesanyával, az édesapjuk sorsát alig értő serdülő gyermekekkel. Egy asztalnál ültünk dr. Benes Miklós kirendelt – Budapestről lejáró – helyettes lelkésszel s az édesapát nélkülöző „félárvákkal”. A bezi–enesei gyülekezet azonban példásan helytállt, s biztosította a nagy család megélhetését, amelynek tagjai továbbra is a parókián lakhattak.

Isten különös csodája, hogy a gyermekek közül utóbb ketten is a lelkészi pályát választották. Sághy Jenő végül 1959 húsvétján amnesztiával szabadult márianosztrai börtönéből. Püspöke Mórichidára rendelte – bizonnyal állami hatósági utasításra. Több mint harmincévi szolgálat után onnan vonult nyugállományba. De a beziek sem feledték szolgálatát, és a mórichidaiak is szívükbe zárták.

„A hazáért és a szabadságért” feliratú 1956-os Emlékérmet a rendszerváltozás után a köztársasági elnöktől vehette át. Győr városa egy lakótelepi lakást juttatott számára. Többször személyesen is találkoztunk, amikor elbeszélte életútját, s végül koporsója mellett – 1999-ben – is hirdettem a vigasztalás igéit.

Emléke maradjon élő, hűséges helytállása legyen biztató példa, hazaszeretete világító mécsesként ragyogja be életösvényünket!

Bácsi Sándor győri lelkész a másik kedves kolléga, akinek az 1956-os szerepvállalásáról megemlékezünk. Életútja Lovászpatonáról indult 1903-ban. Kisparaszti családba született. A kiváló képességű ifjú a soproni evangélikus líceumban szerzett érettségit, majd az evangélikus hittudományi fakultáson diplomát. Felszentelése után éppen azokban a gyülekezetekben végzett segédlelkészi szolgálatot, ahova később parókus lelkésznek is megválasztották. Celldömölk és Pápa után 1956 nyarán a nagy tekintélyű győri gyülekezetbe került pásztornak. Nem sokkal később püspökhelyettesi tisztséggel is felruházták.

A hitét mindig bátran megvalló és hazáját féltőn szerető Bácsi Sándor 1956. október 25-én a győri városháza erkélyéről mondta el mély meggyőződésből fakadó üzenetét az egybegyűlt hatalmas tömeg előtt; erős szavakkal követelte az oroszok távozását hazánkból. A jelenlévők előbb már szemtanúi voltak – köztük győri révaista diákként jómagam is – a városháza homlokzatán levő vörös csillag örömteli eltávolításának; a jelképet dühében megtaposta a tömeg.

Bácsi Sándor versét Földes Gábor színész-rendező olvasta fel:

Ki szívvel felfogta, legyen hangszóróvá,

zengjen, csillogjon végtelen világgá,

miénk ez a föld és nem gaz zsarnoké,

izent a szó, Édesanyátoké:

Magyarország a magyaroké.

Forradalmi fellépése miatt a lelkészt november 4-ét követően letartóztatták. Kihallgatása során önéletrajzot kellett írnia. Amikor immár hatodszorra szólították fel erre, egy jó szándékú ávós katona könnyek között kérte őt bizalmasan, e szavakkal: „Én éppen olyan jó magyar vagyok, mint nagytiszteletű úr, kérem, nagyon kérem, hozzon fel valamit mentségére.”

Végül felbukkant Bácsi emlékei közül az a feledhetetlen este, amelyet katonaként töltött a Komáromhoz közeli Kocs községben. A német katonák a falu egyik nagygazdájánál egy szobát maguknak foglaltak le, egyet a magyar katonáknak. Búcsúvacsorát rendeltek a háziaktól, s a jó falatok és némi bor fogyasztása közben elmondták, hogy másnap, mielőtt eltávoznak, a faluban tartózkodó orosz katonákat, akik a gazdaságokban segítettek a frontra kivitt magyar munkaerőt helyettesítve, lelövik. Bácsi Sándor szólt a jószívű, keresztyén lelkületű házigazdának, segítsen elrejteni a vétlen orosz katonákat. Tizenhármukból kilencet sikerült megmenteni… Miután a szóban forgó gazdát, Sebestyén Vincét beidézték, és ő igazolta a lelkész által írtak hitelességét, Bácsi Sándor elkerülte az ítéletet, amely akkor kötél általi halál is lehetett volna.

Mindez azonban nem jelentette a kivizsgálás végét. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének írásbeli panasztétele alapján a Győr-Soproni Egyházmegye akkori esperese 1958. július 3-án kelt végzésében felfüggesztette Bácsit győri lelkészi állásából, és eltiltotta mindennemű szolgálat végzésétől.

Nehéz évek következtek ezután a lelkész életében. Előbb kórházban helyezkedett el takarítóként, majd mérnökök mellett figuránsként, aki a segédeszközöket cipelte a szükséges mérések elvégzéséhez. Semmiféle egyházi jövedelmet nem biztosítottak számára. Közben az ügyében sem állami, sem egyházi bíróság nem hozott ítéletet. Egy alkalommal házkutatást tartottak otthonában, de előtte egy lovászpatonai földije – ÁVH-s – figyelmeztette, hogy kölcsönadott könyvébe (Reményik-kötet volt) a könyvet kölcsönkérő egy Szálasit dicsőítő verset helyezett. Figyelmeztette a lelkészt: rázza ki a könyvből a leleplezésnek szánt költeményt. Így a házkutatás „eredmény nélkül” végződött. Isten gondviselése sajátos utakon őrizte Bácsit és családját a börtöntől.

A lelkész korábban is nyíltan felemelte szavát az abortusztörvény életellenes gyakorlata miatt. Már csak ezért sem lehetett esélye arra, hogy a szolgálatba visszahelyezzék. Hegedűjavításból, később szabadságukat töltő lelkészek helyettesítéséből tengette életét, miközben még két kiskorú gyermekéről is gondoskodnia kellett. A Kádár-féle amnesztia (1963) után alacsony összeggel nyugdíjba helyezték, amelyet segédlelkészi kongruával egészítettek ki.

Mielőtt komáromi lelkésszé választottak, ő helyettesített, megbecsülést és szerény anyagi támogatást élvezve a kis gyülekezet híveitől. Ebben az időben találkozhattunk, és mondta el keserű sorsát. A kiváló prédikátor számára a legnagyobb büntetés a kényszerű hallgatás volt; azt a tényt pedig különösen is fájlalta, hogy szeretett győri gyülekezetétől még a későbbi években sem köszönhetett el.

A megbecsülés jelét látta abban, hogy levelezhetett Fekete Gyulával, Keresztury Dezsővel, Csoóri Sándorral, László Gyulával. Hálás volt, amiért Isten hosszú élettel ajándékozta meg, és megérte a reménykedés idejét. Öröme hat unokájában és egy dédunokájában teljesedett ki.

A rehabilitációját tartalmazó, néhai dr. Nagy Gyula püspök által aláírt levelet csak családja vehette kézbe, miután Bácsi Sándor lelkész testvérünk bátran helytálló pásztorként, Jézus Krisztus jó vitézeként nyolcvanhét évesen – néhány hónappal előbb – a halál álmába szenderedett. Gyászjelentésén kedves igéje volt olvasható: „Isten közelsége oly igen jó nékem.” (Zsolt 73,28)

Székács Sámuel szarvasi lelkész Nagylakon született 1913. január 16-án. Nagyváradon és Hódmezővásárhelyen járt gimnáziumba, egyetemi tanulmányait Debrecenben és Sopronban, az evangélikus teológiai fakultáson végezte. Dr. Raffay Sándor püspök szentelte lelkésszé 1938-ban. Segédlelkész volt Pilisen, Kiskőrösön, Szarvason és Békéscsabán.

Szarvasra először helyettesként hívták, majd a presbitérium egyhangú döntéssel kérte a püspököt, hogy „hagyassék meg Szarvason” kimagasló munkájára tekintettel, a lelkek erősítése érdekében. 1947-ben hat jelölt közül választották meg nagy többséggel. 1952-ben egy temetési prédikációja miatt azonban az Állami Egyház- ügyi Hivatal lemondásra kényszerítette igazgató lelkészi posztjáról.

1957. február 20-án éjjel – házkutatást követően – letartóztatták államellenes szervezkedés gyanújával. A megszűnt evangélikus nőegylet zászlaját is megtalálták nála és magukkal vitték a házkutatást végzők. Még hét másik személyt is letartóztattak és Békéscsabára szállítottak a megyei rendőrkapitányságra. A vád ellenük: ők vezették az „ellenforradalmat” Szarvason. Vezetőjük dr. Csicsely Mihály ügyvéd, Székács Sámuel sógora volt. Illegális megbeszéléseiket – a vád szerint – eleinte az ügyvéd lakásán folytatták, és meg kívánták alapítani a Független Kisgazdapárt (FKGP) szervezetét. Gyűjtést szerveztek „paraszti szövetség” jelszava alatt – olvasható a vádiratban.

Miután az FKGP visszakapta régi épületét, Székács Sámuel is jelen volt az első két ülésen, ahol felszólalt, és a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit hangoztatta. Felrótták nekik, hogy a forradalmi tanács vezetőiként és nemzetőrként is tevékenykedtek.

1957. május 28-án „ellenforradalmi tevékenység” miatt őrizetbe vették, és Tökölre szállították. Többszöri kihallgatás után 1957. augusztus 29-én azzal engedték szabadon, hogy a közrend és a közbiztonság szempontjából indokolt a hatósági rendőri felügyelet alá helyezése. Ez lakóhelyelhagyási tilalmat és havonta a rendőrségen való jelentkezési kötelezettséget vont maga után.

A hatósági felügyelet 1959. február 16-án szűnt meg. Székács Sámuel gyermekeit két évre – mintegy mellékbüntetésként – az ország valamennyi középiskolájából kitiltották. Utóbb mindhárman a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában szereztek érettségi bizonyítványt. Sógorát, dr. Csicsely Mihály ügyvédet tíz év börtönre ítélték, amelyből hat évet letöltött. Lányát, Csicsely Évát kizárták az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatóinak sorából, tanulmányait nem fejezhette be. Egy 1960-ban készült hálózati jelentés arról tanúskodik, hogy Székács Sámuel bizalmas körben „rágalmazta” a kommunistákat és a Szovjetuniót. Vagyis továbbra is megfigyelés alatt állt. Még egy feljelentés ellene azt a vádat említi, hogy a Miatyánk imádság szövegét megváltoztatva így könyörgött: „Szabadíts meg minket az oroszoktól.” Miután több hiteles tanú ennek valótlanságát írásban igazolta, a vádat elejtették.

Amint püspöke, D. Ordass Lajos értesült Székács Sámuel letartóztatásáról, személyesen felkereste – békéscsabai útját megszakítva – a családot, és biztosította őket segítőkészségéről és a tőle telhető közbenjárásról. Ezen ígéretét még levelében adott tanáccsal is megerősítette. A lelkész volt gimnáziumi osztálytársa, Kovai Lőrinc is írásban értesítette a családot közbenjárásáról, de kérte nevének titokban tartását.

1957. augusztus 29-én Székács Sámuel, közel félévi fogva tartás után, levethette a rabruhát Tökölön, és megölelhette családtagjait. Koszorús Oszkár espereshelyettes levélben örömmel üdvözölte, és bátorította, hogy vegye ki törvényes szabadságát, s azután álljon szolgálatba. Bár hitoktatói engedélyt nem kapott az illetékes állami hatóságtól, minden más szolgálatot végezhetett a szarvasi gyülekezet híveinek örömére. Ügyét csak 1963-ban zárták le véglegesen, az általános amnesztia során.

1982-ben kérte nyugállományba helyezését, és elköszönt a szarvasi gyülekezet mindkét templomában a reá bízottaktól. Magam is találkozhattam otthonában vele mint nyugdíjas lelkésszel. 1994. húsvét ünnepén prédikált utoljára, amikor Szarvas város vezetősége, élén a polgármesterrel, Pro Urbe (A városért) kitüntetésben részesítette a megpróbált életű, idős lelkipásztort.

1998-ban fejezte be földi pályáját egy tragikus utcai balesetben. Népes gyülekezet adott hálát Istennek hűséges szolgálatáért. „Mert nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség” – hangzott a vigasztaló ige (Fil 1,21) szeretett szarvas-ótemplomi templomában koporsója felett.

Három helytálló, hitéről és hazaszeretetéről bátran tanúbizonyságot tevő szolgatársunkra emlékeztünk a kerek évforduló alkalmából a 2016. év alkonyán. Példájuk lobogjon előttünk égő fáklyaként!

A szerző köszönetet mond a három lelkész családtagjainak és Gülch Csabának a rendelkezésre bocsátott dokumentummásolatokért és az általuk nyújtott információkért.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 51-52. számában jelent meg, 2016. december 25. – 2017. január 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.