Idén a református templom adott otthont az ünnepi istentiszteletnek, amelyen mindkét protestáns kanizsai felekezet kórusa részt vett. Nagykanizsán évek óta hagyomány, hogy az evangélikus és a református gyülekezet együtt emlékeznek a reformáció kezdetére.– A reformáció mindenkori megújulást jelent, így én azt gondolom, hogy ez egy 2000 éves ünnep, hiszen mindenkor hív bennünket az Úristen, az ő evangéliumának befogadására és az Isten országának megélésre. Nagy öröm számunkra, hogy együtt ünnepelhetünk református testvéreinkkel – fogalmazott Makoviczky Gyula evangélikus lelkész.
Október 31-én világszerte arról emlékeznek meg az evangélikus és a református közösségek, hogy Luther Márton a hagyomány szerint 1517-ben e napon tűzte ki híressé vált 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. A nagykanizsai emléknap idei programja egy előadással kezdődött: Hella Ferenc Kanizsai Pálfi János életének fő állomásairól, megpróbáltatásairól és a szervezőmunkájáról beszélt a híveknek.
„Elkezdte legyezni azokat jegyzőkönyvbe azokat az eseményeket, amelyek az egyházkerületben történtek. Például egyházkerületi közgyűlés volt, annak az eseményei is leírta. Ezek – abban a kezdeti időszakban – azért nehéz dolgok voltak. Nem olyan egyszerű, mint ma, hiszen ma már rendes szabályozása van ennek. S szintén nagyon fontos, hogy presbitériumi rendszer az ő nevéhez fűződik Magyarországon” – említette Hella Ferenc református lelkipásztor.
Kanizsai Pálfi János nemcsak egyházi vezetőként, hanem zeneszerzőként is maradandót alkotott, két egyházi éneke is fennmaradt az utókor számára.