Tokos zenekar

Zenélnek és utaznak és megint zenélnek. Ha nem a Fölszállott a páva vetélkedőn befutott Tokos zenekarban játszanak éppen, akkor is zenélnek: ki az Opera zenekarában, ki a Kallós Alapítványnál, ki az egyetemen, ki egy füstös borozóban. Amikor bementem a Kolozsvári Magyar Opera előcsarnokába, hogy ezt az interjút elkészítsem velük, nem a büfében vártak, mint ahogy az már az előadóművészek körében szokás. Kaptam egy sms-t: „A zenekari öltözőben próbálunk.” Miután beléptem, még elhúztak két számot, de az időmre való tekintettel gyorsan befejezték a próbát. Pedig akármeddig elhallgattam volna őket. A zenekar tagjai: Tókos Csongor Attila - becenevén Cuba (hegedű), Vajas Albert (hegedű), Szép Gyula Bálint (brácsa, hegedű),Gergely Elek (harmonika, nagybőgő), Tóth Adorján Márton (nagybőgő, brácsa). Az Új Magyar Szó Online interjúja a Tokos zenekar tagjaival elolvasható itt.

Kallós Zoltán (Válaszút, Románia, 1926. március 26. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja (2005). Középiskolai tanulmányait Kolozsvárt és Sepsiszentgyörgyön folytatta, Kolozsvárt tanítói oklevelet szerzett (1946). Tanító akalotaszegi Magyarvistán (1946–50) és a moldvai Lészpeden (1956–57), közben elvégzi a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiát (1955), szakirányító a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házánál (1957–58), 1958-ban rövid időre bebörtönözték politikai nézetei miatt, újra tanító, majd faipari vállalati alkalmazott Gyimesben (1959–68). Szabad művészi pályára lépve Kolozsvárt az ifjúsági táncház mozgalom egyik tanácsadója.

Első írását a Kolozsvári Református Kollégium Remény c. diáklapja közölte (1943). Néhány tanulmánya és cikke a Művelődés ésUtunk, a budapesti Néprajzi Közlemények és Tánctudományi Tanulmányok, a kecskeméti Forrás, a debreceni Műveltség ésHagyomány hasábjain jelent meg.

A Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklórnak úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve (Szabó T. Attilagondozásában és bevezető tanulmányával, 1971) Budapesten három új kiadást ért meg (1973, 1974, 1977). Tartalmával – 259ballada és további 8 ballada meseváltozata – a leggazdagabb magyar balladagyűjtemények egyike, mennyiségi értékét pedig megsokszorozza minősége: négy néprajzilag jelentős táj balladaköltészetének újabb termésével együtt a feledésre ítélt archaikus típusokat és változatokat mentette meg a művelődés számára, jórészt dallamokkal. Új guzsalyam mellett c. másik könyve (1973) egy klézsei öregasszony, a 76 éves Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa énekes repertoárjának (balladák és dalok) monografikus gyűjteménye: szövegtár dallamokkal és hanglemezmelléklettel, egyszersmind első kísérlet a magyar balladakutatásban egy személyi monográfia összeállítására.

1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek keretében szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezik meg Válaszúton bentlakásos rendszerben, s ezen kívül foglalkozásokat tartanak számukra, megismertetik velük a hagyományos eszközöket, mesterségeket, népdalokat, néptáncokat. Az Alapítvány ma is hatékonyan működik, évente számos népzenei tábort szervez. Kallós Zoltán Kolozsvárt és Válaszúton él és alkot.

Vaszi Levente

Vaszi Levente a gyimesi Kostelek szülöttje, magyartanárként dolgozik szülőfalujában, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program keretében. Tizenhárom évet „csángált” távol szülőfalujától, megjárta Csíkszeredát és Sepsiszentgyörgyöt, míg végül csak hazahúzta a csángó szíve. Magát hagyományőrző tanár bácsinak nevezi, a falujának helyét pedig így írta körül: „ott van, ahol az ember azt hiszi, hogy eltévedt, csak még egy kicsit tovább". Vaszi Levente arra tette fel az életét, hogy a következő generációk is megismerjék gyökereiket, hogy a mai csángó gyerekek ének, tánc és a magyar nyelv összetartó ereje révén továbbvigyék a több évszázad óta élő tradíciókat.

„A Szellő Néptáncegyüttes tagjaként az a feladatom, hogy éltessem és továbbadjam azokat a kincseket, amitől mi kosteleki csángók vagyunk: néptánc, népviselet, hagyományok, magyar nyelv, kultúra és hit" – vallja Vaszi Levente.

A fenti előadók vendégek lesznek Gyimesközéplokon, a Boros Skanzen és Panzióban szervezett Köz-Ép-Pont 2015, Erdélyi Lutheránus Ifjúsági Találkozón. Részletek a találkozó Facebook oldalán.