Szeretem ahogy Jézus tanít. Olykor frappáns történetekkel és példázatokkal látja el a tanítványokat, máskor szigorúan a szájukba rágja mit kell tenni, ha őt követjük, mégis azt szeretem leginkább szemlélni, amit a cselekedeteivel visz véghez. A legnagyobb tanítás, a fentebb olvasható most vasárnapi textuson kívül mindig az, ahogyan Jézus cselekszik. És itt nem az a legfontosabb, hogy mit csinál, vagy hogy kivel csinálja. Az igazán fontos az, hogy hogyan. Jézus minden lépése harmóniában van Istennel. Mindig szereti az Urat teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes elméjéből és mindig szereti felebarátját, mint ahogy magát. Egyszerűen átsugárzik rajta Isten szeretete. Ennél nagyobb biztonságot és bizonyosságot nem kaphattunk volna Istentől. 

Paul Simon és Art Garfunkel munkássága attól igazán megfogható és szerethető, hogy megküzd ezzel az elképzeléssel. Zenéjük sarkal minket arra, hogy szeressük és komolyan vegyük egymást, miközben azon elmélkednek, hogy őket kik szeretik vagy, hogy ők kiket szeretnek. Teológia látásmódjuk gyönyörűen összpontosul a békét hirdető Benedictus-ban, az ember esendőségéről szóló Blessed-ben vagy az egyház maradandóságáról gondolkodó A Church is Burning-ben. Mégis, a legfontosabb mondanivaló a Homeward Bound című számban jelenik meg, ahol a lírai én kiénekli magából igazi vágyát: az otthonra találást. A The Leftovers kapcsán már említettük ezt az érzést, a sorozatban ezzel a számmal is énekeltetik ki a főszereplő Kevin Garveyval az emberiség legnagyobb törekvését. Krisztus szeretetének biztonsága ehhez az otthonra találáshoz segít minket. Mint ahogy kicsit a Simon & Garfunkel is. 

Tovább a KötőSzó blogra.