Idén június 7-re időzítette rendes évi közgyűlését a Prúsz, a Protestáns Újságírók Szövetsége. Szinte látom magam előtt az olvasó felragyogó tekintetét: ez ám a jó hír! És valóban. Na, nem a közgyűlés ténye, hanem a sajátos szakmai szövetség megléte. E kifelé ritkán megnyilvánuló, ám létszámát tekintve folyamatosan gyarapodó szervezetnek ugyanis a hazai sajtó mindkét térfeléről akadnak tagjai. Nem véletlenül. A szövetség sajátossága abban rejlik, hogy – jobbára évenkénti médiaműhely, egy-két konferencia, szakmai klubest megtartására szorítkozó – programjával az etikusság, a hitelesség kívánatos alapállására trenírozza tagjait. Teszi ezt oly módon, hogy tisztán és vállaltan biblikus, evangéliumi értékrend tükrében vizsgál akár szakmai, akár közéleti kérdéseket. Márpedig a biblikus, evangéliumi értékrend tükrében például a váltakozó intenzitással, de immár negyedszázada zajló hazai médiaháború lövészárkai tulajdonképpen értelmezhetetlen.

A szövetség együttléteiről persze a Prúsz tagjainak is vissza kell térniük a média valamelyik (jobb- vagy baloldali) lövészárkába, de ezek az „önképzőköri alkalmak” vélhetően sokuk számára adnak elégséges muníciót ahhoz, hogy – legalább személyükben – helyt tudjanak állni a kísértésekkel szemben. Úgymint ellenállni a csúsztatás, a gyalázkodás, a tömjénezés, az elhallgatás, a lejáratás… mindennapos médiahasználatban lévő kísértésének.

Tovább a KötőSzó blogra.