Irgalmas, kegyelmes, türelmes, hűséges, szerető | Újévi meditáció

Irgalmas, kegyelmes, türelmes, hűséges, szerető | Újévi meditáció

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: dr. Varga Gyöngyi
A Teremtő kicsit összébb húzódik, lemond az őt megillető teljes, tágas térről, hogy teremtménye is helyet találjon a világban.

Egy új esztendő
friss lendületével,
számtalan benne rejlő lehetőséggel,
kiszámíthatatlan, megálmodhatatlan történésekkel,
új élményekkel, váratlan találkozásokkal,
örömökkel és félelmekkel,
nehéz próbákkal és elkerülhetetlen döntésekkel,
gazdagító, jó szavakkal,
lüktető élettel és szépséggel,
a megszokott, napi rutinnal
és ismerős utakkal, emberekkel

egy új esztendő
egy új ajándék
egy erős ígéret, hogy tart még a kegyelem ideje,
és hogy mellettünk lesz, mellettünk marad
Ő
aki irgalmas, kegyelmes, türelmes,
szeretettel teljes és hűséges

Egy új esztendő
kapuja tárul,
titkai csendben bontakoznak -
emberségünkben érlelő,
lélekerősítő Jelenléteddel
maradj velünk
nap mint nap
Irgalom, Kegyelem, Türelem,
Szeretet és Hűség
Istene

 

Ekkor leszállt felhőben az ÚR. Mózes pedig odaállt mellé, és segítségül hívta az ÚR nevét. Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten, türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! (2Móz 34, 5-6)

 

Az „öt melléknév krédója”: az Ószövetség talán legszebb hitvallása a Teremtő, megtartó, velünk élő Istenről. A Tórában, a Prófétáknál és a Zsoltárok könyvében is találkozunk vele (lásd 2Móz 34,6; Jón 4,2; Zsolt 103,8-9.): az öt melléknév – kis eltérésekkel, szövegvariációkkal – átszövi a sokszínű, gazdag bibliai hagyományt.

Mózes második könyvében ez a két igevers egészen különös kontextusban bukkan elő. Mózes, Isten hű szolgája éppen közbenjár népéért a tragikus aranyborjú-eset után: többször teszi meg az utat föl a hegyre, majd viszi le Izraelnek Isten szavait, rendelkezéseit (2Móz 33-34).

Talán – úgy képzelem –, el is fáradt már a „mediáció” felelősségteljes munkájában, idejét érzi a pihenésnek, lelki töltekezésnek. Ezért, meglepő módon arra kéri Istent, hadd láthassa meg végre szentségét, dicsőségét, hatalmát. Hadd láthassa meg a távlatot: hogy van értelme küzdeni, könyörögni, kérni, reménykedni – hogy a „Messze Több”, a félelmetes hatalom mégis meghallgatja az ember imáit.

Halandóként ez a kérés mindenesetre nagy kockázattal jár, ám Isten nagyvonalúan mégis teljesíti hű szolgája kérését – igaz, nem egészen úgy történik minden, ahogyan azt Mózes elképzelte.

 

Tovább a KötőSzó blogra.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!