A budapesti Rákóczi úton található Hrabal söröző igazi cseh hangulatot áraszt, legnagyobb előnye pedig, hogy nem szól benne semmilyen zene, így a kocsma hangulatát és hangerejét a benne ülő emberek adják. Igazán ritka az olyan hely, ahol egy jó sör mellett nem kell semmilyen háttérzenét túlkiabálni ahhoz, hogy egy jót tudjunk beszélgetni. Így tettünk szeptember 9-én is, amikor egy püspökkel és három lelkésszel ültünk le egy-egy sör mellé, hogy beszélgessünk a „vidd el sörözni a papodat” mozgalomról, az ellenérzésekről, és a hívekkel való közvetlen kommunikáció fontosságáról.

Kovács Áron, a Lutherfeszt evangélikus sörfesztivál programjaiért felelős evangélikus lelkész úgy fogalmazott: „Az a jó, ha az ember azért iszik meg egy-egy pohár sört, vagy bármit, mert finom, és nem azért mert valamit kompenzálni akar.” Kovács Áron tavaly komolyan vette az eredetileg „vidd el sörözni a papodat” mozgalmat, és egy katolikus pap barátját köszöntötte egy sörrel, aki azóta is emlegeti azt a napot.

„Ez nem egy világrengető mozgalom, de szerintem az, hogy az emberek megkeresik a lelkészüket, leülnek, beszélgetnek és közben isznak egy sört, az egy jó dolog. A lelkész ilyenkor emberközelibben jelenik meg, könnyebben meg lehet szólítani. A Lutherfeszt is erről szól részben, hogy olyan közeget teremtünk, ahol közvetlen kommunikációra van lehetőség. Mindegy, hogy mi a hordozó felület, egy sör, vagy egy remek ásványvíz. A lényeg, hogy tudjunk beszélni, és ne azt lássa az ember, hogy valaki egy megközelíthetetlen, elefántcsonttoronyban ülő lelkész.” Nehéz persze, mert sok az alkoholizmussal küzdő ember ma Magyarországon, de itt nem a sörről van szó. Én nagyon szeretek találkozni, akár új emberekkel és beszélgetni, és a sörözés ezzel jár, ebben ez a lényeg: a találkozás és a jó beszélgetés – tette hozzá.

Tovább a KötőSzó blogra.