Emlékszem Fiadra,
a fénylő akaratra,
emlékszem a teremtésben
formálódó Napra…
Láttam, hogy a titkok
reménybe sejlése,
úgy virágzott tócsatükrön
ünnepet a jégre,
mint az áldott várandósság
boldog mosolyára
pírt rajzoló dolgos apák
szekercés imája…
Emlékszem az útra,
a fénylő csillagokra,
a fényjelekkel járó
szelíd pásztorokra…
Emlékszem, mert tőled kapott
lelkes-anyag testtel,
ebben a szép érkezésben,
részt vehettem egyszer…
Várhattak engem is,
megjöhettem, meg én,
jászol melegében
lehettem a remény.
Emlékszem Fiadra
apámban, anyámban,
fiam s lányom látva
minden unokában.
Látom mesterekben…
reményre talán ok…
ráemlékeztetnek
lelkes tanítványok.
Ott van a tűzhelyben,
amíg még parázs van,
a békével ringató,
frissen vetett ágyban,
s míg az ölelésben csírát nevel a mag,
minden születésben,
általa áldalak.
Add meg Uram kérlek
az ünnepen nekünk,
legyen fiainkban,
a Te Fiad velünk,
legyünk, mint atya
a Te Fiadhoz méltó,
légy a kenyerünkhöz
a megváltó szép szó!