Harmati Béla László igazgató köszöntőjében elmondta: „A múzeum a reformáció ötszáz éves jubileumára is készül jelen kiállítással. Így fontosnak tartom a reformáció és tolerancia évéhez való csatlakozást, a tolerancia egyházi oldalról való bemutatását, annak feldolgozását.” A kiállítás, amely a türelmi rendelettől (1791) a negyvennyolcas szabadságharcig (1848) terjedő időszakot vizsgálja, alapvetően az egyházi építészet, művészet és a liturgikus kellékek területéről gyűjti össze a vallási türelemre, a másik felekezetének elfogadására történő utalásokat. A kiállítás koncepciója és megvalósítása a múzeumigazgatón kívül Kertész Botond történész és Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész elhivatott munkájának köszönhető.

Fabiny Tamás evangélikus püspök megnyitó beszédében kiemelte: „Nemcsak a vallási türelem, hanem a másikkal, embertársunkkal szembeni tolerancia is nagy kihívás mai magyar társadalmunkban. Most nyíló kiállításunk alapján elmondható, hogy tanulni lehet a múltból, hiszen volt olyan időszak, amikor az elfogadó magatartás erősebb volt, mint most.” A püspök a kiállítási tárgyak közül többek között az utolsó vacsorát ábrázoló varsádi oltárképet emelte ki: „Az oltárkép minden része megsérült, egyedül egy rész maradt ép. Az utolsó vacsora résztvevői közül senki más nem látszik az oltárképen, mint a kenyeret felénk nyújtó Krisztus.” A beszédben a protestáns (latin: pro testo; tanúskodni valami mellett) igéből kiindulva Fabiny Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy a hívőknek felelőssége az a fajta magatartás, amely Krisztus mellett tanúskodik. Ebből következik az, hogy aki Jézus mellett tesz tanúságot, az a másikkal szemben toleránssá válik.

Kósa László, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja megnyitó beszédében elmondta: „Jelen kiállítás több szempontból is példaértékű, hiszen nemcsak a múzeum első protestáns kiállítását láthatjuk, hanem egyúttal egy korszak olyan fajta feldolgozásával találkozhatunk, amely körültekintően és igényesen vezeti be az érdeklődőt a múlt egy fontos időszakába.” A művelődéstörténész akadémikus kiemelte: „A kiállításon található egy olyan térkép, amely páratlan, hiszen most történt meg az időszak templomépítésének összeszámolása és annak tematikus ábrázolása. Jelen kiállításon immáron ez is megtekinthető.” Kósa László történelmi áttekintést nyújtó beszéde a kiállításon bemutatott tárgyak segítségével érzékelhetővé tette a protestáns felekezeteknek a türelmi rendelethez és ezáltal II. Józsefhez való viszonyát. „Az enyhülést hozó időszak hatására az uralkodó portréja számos egyházi épületen megjelenik”– fogalmazott az akadémikus. A református és evangélikus felekezetek egymáshoz való közeledését és különbségét is bemutató tárlattal kapcsolatban Kósa László rávilágított a kiállításon is érzékeltetett protestáns uniora törekvésre és a különbségekre is egyaránt.

Harmati Béla László múzeumigazgató a kiállítással kapcsolatban elmondta: „Az év mottójához kapcsolódóan – Reformáció és tolerancia – a múzeumban II. József türelmi rendeletétől az 1848/20-as törvényig terjedő időszakot vizsgáltuk. Rá szerettünk volna világítani a rendelet kibocsátása után a társadalomban végbement folyamatokra. Maga a rendelet önmagában nem hozott vallási türelmet és 1848-ig folyó folyamatos csatározások – maga az államapparátus is a végsőkig ellenállt és ott szabotálta a végrehajtást ahol tudta – során lehetett csak úgy-ahogy érvényt szerezni a rendeletbe foglalt alapeszméknek. Mégis elindult egy reményt keltő folyamat, melynek alapja II. József reformpolitikája. Ezek szerint a felvilágosodás és a racionalizmus eszméi alapján akarta az állam érdekeit képviselni. Az első teremben a protestánsok részéről II. József irányába kialakított kultuszt mutatjuk be képi és írásos formában. A második teremben a felekezetekre jellemző tanításbéli hasonlóságokat és különbségeket vázoltuk fel. Alapvető célunk a látogatókban „felpiszkálni” az emlékeket vagy ezek hiányában kérdések feltételére ösztönözni őket. A kiállított tárgyakon keresztül a lutheri és kálvini reformáció liturgiához való eltérő hozzáállását szerettük volna bemutatni. Ugyanakkor tény az is, hogy a két protestáns egyház erősen közeledett egymáshoz ebben az időszakban és az unió gondolata is komolyan felmerült. A harmadik teremben a mai ember számára már távolinak és furcsának tűnő vallásgyakorlathoz köthető témákat mutattunk be. A korképhez (pl.: lelkészportrék) kötődően az egyházfegyelmezés és a templomi szokások érdekes, ha nem is büszkeségre okot adó részleteit (korbács, templomszék perek iratai, stb.) is bemutatjuk. A képet teljessé szerettük volna tenni az építészetre és a művészetre utaló írások, rajzok, valamint a középpontba helyezett szószékoltár és úrasztala révén. A vallási türelemre a sajátosságok, hasonlóságok és különbözőségek együttes bemutatása révén utalunk nem rejtve véka alá a küzdelmeket.”

A kiállításmegnyitón a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem vonósnégyesének (Surján Péter első hegedű, Reviczky Ottília második hegedű, Krähling Dániel brácsa és Lukácsházi György cselló) előadásán keresztül zenei élményben is részesültek a jelenlévők.

Az Evangélikus Országos Múzeum időszaki kiállítása a reformáció napjáig tekinthető meg.