A minden szeptember végén méltóképpen megünnepelt templomszenteléshez csatlakozott most még egy igazi örömünnep: Barcsik Zoltánt, aki egy éve megbízott lelkészként szolgált már a gyülekezetben, a közösség parókus lelkészévé választotta augusztus 23-án, most pedig sor került az ünnepélyes beiktatásra.

Zoltán a kecskeméti gyülekezetből indult a teológiára, hatodévét Soltvadkerten töltötte, majd a 2017. július 1-i ordinációt követően Bonyhádra került, ahol a gimnáziumban és a gyülekezetben is szolgált két éven keresztül. Szíve délről északra húzta, (hiszen az Északi Evangélikus Egyházkerület területén talált társat Madocsai Lelle személyében) és így talált egymásra a két kereső: Barcsik Zoltán és a Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség is.

Nem sokszor kerül sor még ünnepi istentiszteleteken sem arra, hogy a gyülekezet három igehirdetést hallgasson meg, de ez alkalommal így történt. Keczkó Pál, az iktatást végző esperes János evangéliuma jól ismert szavai alapján foglalta össze az elmúlt időszak küzdelmeit és örömét: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket és rendeltelek arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”

A jelen lévő lelkészek – most csak távolról – történő áldása és a Confirma eléneklése után Zoltán állt a szószékre, és hirdette az igét Pál apostol szavai nyomán: „Más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, aki Jézus Krisztus.” Hangsúlyozta, hogy ő erre az alapra helyezi az életét és erre szeretné helyezni egész szolgálatát.

Aztán egy énekvers alatt gyors helycserével dr. Fabiny Tamás elnök-püspök állt fel a szószékre, és az ünnepi alkalom a templomszentelési megemlékezéssel folytatódott. A püspök a templom bejárata fölé írt igéről beszélt, János első leveléből: „Az Isten szeretet.” A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Az ősök kitartó és hűséges hitét, félelem nélküli szeretetét hangsúlyozta és állította példaként a mai hívek elé.

A templomból kijőve az összegyűltek megálltak a kertben a két emléktábla mellett, ahol megemlékeztek a második világháborút követő időszakban hazájukból kitelepített német testvérekről. Verset mondott Hirth Zsuzsanna, majd a nagybörzsönyi gyülekezet és a német önkormányzat elhelyezte koszorúit az emléktáblák tövében.

A késő szeptemberi dátummal dacolva, az ősz első napján minden üde zöld és üdítően szép volt Nagybörzsönyben. A látványban gyönyörködve sétáltak át a meghívottak a Malomkert Panzióba, ahol terített asztalok várták őket, és a bőséges lelki táplálék után a testi táplálékban sem volt hiány. Mindezt a jelen helyzetben rendkívül fontos higiéniai szabályok betartásával, kellő távolságtartással tették meg a tágas térben. Köszönet a gyülekezetnek, felügyelő asszonynak, háziasszonyoknak, és minden szolgálattevőnek a szép ünnep megteremtéséért.