Így lett az egyik „csoport” Luther és Melanchthon, a másik csoport a három „nagy” Prónay: Prónay Sándor, Prónay Gábor és Prónay Dezső. Ők három generáción keresztül a Magyar Evangélikus Egyház egyetemes (országos) felügyelői voltak az elmúlt századokban. Itt születtek, életük nagy részét a kastélyban élték és a templom alatti kriptában vannak eltemetve. Egyházunk igen nagy jelentőségű tudósai, mecénánsai, politikusai voltak. Nem véletlenül Prónay Sándorról neveztetett el egyházunk legmagasabb kitüntetése is. Működésük alatt Acsa és a festői dombon épült kastély országosan ismert evangélikus „fellegvár” lett. Ideje volt már itt helyben valamilyen kézzelfogható emléket állítani nekik. 

A szobrok elkészültek és október 29-én, az ünnepi istentiszteleten megtörtént a leleplezésük. A templomkert kastély felöli oldalán áll a három Prónay, néhány méterre egykori lakhelyüktől. A templom előtt állnak, amelyet ők építettek, amelybe jártak életükben és amelyben nyugsznak poraikban. Külön öröm volt, hogy az ünnepségre el tudott jönni Prónay Dezső unokája, a százhárom éves dr. Patay Pál. A családról készült szobrokat ő leplezte le. A község polgármestere, Szekeres Rezső - aki evangélikus presbiter is - jelentős anyagi támogatásával járult hozzá az alkotások létrehozásához. A gyülekezet tagjai is örömmel szemlélték a templomkert új ékességét. „Olyan, mintha mindig itt állt volna” – mondta valaki. És nem tévedett.