„A keresztény nevelés nem homogén, egysíkú rendszer. Bár alapvető értékeit és céljait hasonlóan látjuk, módszereinket és elképzeléseinket nagyban meghatározza, hogy milyen korból, milyen területből, milyen felekezetből, milyen kegyességi irányzatból jövünk. Ezt a sokszínűséget szerettük volna bemutatni meghívott szakértők segítségével és a rendelkezésünkre álló kutatási eredmények ismertetésével” – mondta az evangelikus.hu-nak Kodácsy-Simon Eszter,  az EHE társadalom- és vallástudományi tanszékének frissen kinevezett vezetője, a konferencia főszervezője.

A vallásoktatás kortárs kihívásai Európában

Az egyik legizgalmasabb előadás Kathrin Winkler Milyen kihívásokat jelent a keresztény nevelés számára az iszlám vallás jelenléte? című prezentációja volt. A Nürnbergi Evangélikus Főiskola professzora kifejtette: mivel a vallás egyre nagyobb szerephez jut a közéletben, óriási szükség van arra, hogy a vallásoktatás az iskolai oktatás szerves részévé váljon. Az iskola lehet az a terep, ahol „a különböző fundamentalista mozgalmak fenyegetéseivel szemben arra nyílik lehetőség, hogy hangsúlyosabban részt vegyünk a különböző vallású emberek közti dialógusban” – mondta a professzor. Mindez csak egy „világosan pozícionált vallási képzésfolyamat keretében valósulhat meg”, melynek megvalósítását illetően a vallásilag semleges állam „a vallási közösségekre és a vallási közösségek tanítóira szorul”. A muszlim vallásoktatás megjelenése a német iskolákban tehát nem a helyi muszlim közösségek nyomására valósul meg, épp ellenkezőleg: jelentős szerepet tölt be a muszlim diákok és szüleik társadalmi integrációjában. „A vallásoktatás elsődleges feladata, hogy a diákok különböző társadalmi, etnikai és kulturális, világnézeti és vallásos hátterét, tapasztalatait és ismereteit szem előtt tartva együtt keresse a tájékozódást az érzésekben és a gondolatokban, a hitben és a cselekvésben. (…) Az iskolákban kínált vallásos nevelés megteremtheti annak a lehetőségét, hogy közelebb kerüljünk a menekült fiatalok identitásképzéséhez, önképük és öntudatuk megújulásához, az élethelyzetek feldolgozásához, a vallási és kulturális kérdések felvetéséhez” – mondta a professzor.

Amikor egy roma kislány játssza Krisztust

Az előadások igen széles skálán mozogtak: a pszichológia, az egyházzene, a vallásközi párbeszéd és a hazai – iskolaválasztásra vonatkozó – kutatások bemutatásán túl az evangélikus egyház különböző oktatási intézményeinek képviselői is beszámoltak tapasztalataikról. Darvas Anikó rákoskeresztúri iskolalelkész egy olyan szituációt ismertetett, amelyben az egyik tanulójuk durva, rasszista kijelentéseinek volt fültanúja az iskola folyosóján. „Mit tehet a lelkész ilyenkor? Úgy gondoltam, hogy erről hatszemközt az iskola igazgatójával kell elbeszélgetnünk, mert ennek a gyermeknek el kell magyarázni, hogy ezt miért nehezményezzük, hogy az ilyen kijelentések nem maradhatnak következmények nélkül – mégis úgy kell ezt intéznünk, hogy közben őt ne szégyenítsük meg. Hogy mindvégig azt érezze: nem őt ítéljük el, hanem azt, amit tett." Az iskolalelkész kiemelte: keresztény felelősségünk, hogy olyanok is esélyt kapjanak az egyházi intézményekben, akik máshol kipotyognának rendszerből.  A fenntartó viszont azt az intézményt dicséri meg, amelyik eredményeket hoz, jó helyezéseket ér el, ezért a pedagógus érdeke is az lesz, hogy a gyerekei minél több versenyeket nyerjenek, tehát olyan gyerekeket részesítenek előnyben a felvételinél, akikkel jól lehet szerepelni.  Ezért lehet tudatosan vállalt feladat, hogy a hátrányosabb helyzetű gyerekek felvételét és beilleszkedését az iskolalelkész a saját eszközeivel előmozdítsa. Példaként hozott egy roma kislányt, aki mellé nem akartak ülni, se együtt játszani vele a többiek. A fordulópontot az hozta el, amikor az egyik hittanórán a passió jeleneteit együtt játszották el a gyerekekkel. A lelkész Júdás szerepében ezt a kislányt választotta Jézusnak és őt csókolta meg – onnantól kezdve a közösség is egészen máshogy tekintett rá, lettek padtársai és barátai is.

Darvas Anikó szavait erősítette a soproni iskolalelkész is: „Mi sajátos nevelési igényű tanulókat kísérünk, tudatosan gyűjtjük össze az elesett, nehéz sorsú gyerekeket. Ha valaki úgy érkezik meg hozzánk, hogy nyolc évig azt hallgatta, hogy te még számolni se tudsz, akkor azt el fogja hinni magáról és nekünk van négy évünk bebizonyítani, hogy ez nem igaz. Nem az célunk, hogy jó gyülekezeti tagok legyenek, hanem hogy érettségi megszerzése után azt érezhesse: volt egy hely az életemben, ahol emberszámba vettek, elfogadtak és megerősítettek. Ezen a helyen Jézusról beszéltek és egyébként evangélikusok voltak” – mondta Hegedüs Attila, a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola iskolalelkésze.

Laborczi Géza nyíregyháza-kertvárosi evangélikus lelkész a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat vezetője szerint az jelenthet közös alapot a roma fiatalokkal való foglalkozás, nevelés során, ha figyelembe vesszük, hogy nem csak nemzeti, hanem hitbeli módon is lehet kisebbségben élni és ma Magyarországon keresztényként, pláne evangélikusként mi is kisebbségben vagyunk. Molnár Erzsébet, az Evangélikus Roma Szakkollégium igazgatója pedig azt emelte ki: Nyíregyházán az evangélikus óvodától a felsőoktatási intézményig tanulhatnak evangélikus intézményben a gyermekek, de nem ezek az erős középosztálybeli profillal rendelkező iskolák a városban.

Kötelező hitoktatás: nem negatív az összkép

Az igazgató ezzel Fábri György előadására reagált, aki korábban (Mi dolgunk az iskolákban? című előadásában) kifejtette: a hazai demográfiai helyzet, igényli a keresztény odafordulást, mivel az oktatási intézmény-rendszerünk alapvetően a felső-középosztályé és ezzel egyidejűleg az evangélikusság romamissziója gyenge lábakon áll. „Ne azért legyenek iskoláink, mert ez szép protestáns hagyomány, hanem mert ezekben tudjuk megvalósítani Jézus alternatív közösségét, kultúráját, amely a befogadására ösztönöz” – mondta Fábri György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar docense, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője. Kitért arra is: a kötelezően választható hitoktatással kapcsolatban korántsem annyira negatív az összkép, mint ahogyan a hit- és erkölcstan oktatás bevezetését övező kritikákból kiderült – a tapasztalatok inkább pozitívak a hitoktatással kapcsolatban. A felügyelő azt is kiemelte, hogy az egyházi oktatás jelenlegi helyzetét nagyban meghatározza, hogy organikus fejlődés helyett kétszeri állami beavatkozás határozta meg az egyházi oktatási rendszer elmúlt ötven évét – először, amikor elvették, másodszor, mikor visszaadták az egyházi intézményeket. Az is megfigyelhető jelenség, hogy az iskolák menekülnek a KLIK fennhatósága alól és választják inkább az egyházakat. Vigyázzunk, hogy ez a minőségi különbség meg is maradjon – javasolta Fábri György.

Jézus és a modern pszichológia

De milyen konkrét nevelési segédletet adhat nekünk ma Jézus példája? A modern pszichológia abszolút megtalálhatja saját módszereit a bibliai történetekben, ezért érdemes a jól ismert szakaszokat a pedagógia illetve a pszichológia szűrőjén keresztül is megvizsgálnunk – fejtette ki N. Kollár Katalin, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének docense. Ilyen párhuzam lehet például a büntetés helyett jutalmazás – alapelve, vagy a kommunikáció közléssorompóinak elkerülése (mint amilyen a kioktatás, a faggatózás, a kikérdezés, de a prédikáció is).  Az, hogy legyünk tapintatosak (János 1,35-39), mentesek az előítéletektől, bízzunk az egyéni fejlődésben („nem az igazakat jöttem elhívni”), hogy ne válogassunk, de forduljunk oda a nagyon problémás emberekhez és gyerekekhez is emberként, tanítóként is elsajátíthatjuk. A krisztusi nevelés és kommunikáció egyik legszebb példája a házasságtörő asszony történetéből vezethető le: azzal, hogy az elkövetők önértékelésére bízta, hogy bekövetkezik-e a tragédia (a nő megkövezése), elkerülte a moralizálást és hitt abban, hogy a másik jól tud dönteni, ha önértékelésre sarkallja.

Pusztai Gabriella és Bácskai Katinka előadása a felekezeti iskolák tanulóinak iskolaválasztási szokásairól szólt és elsősorban azt a tézist igyekezett körüljárni, mely szerint a felekezeti iskolák szelektálnak, kiválogatják azokat a tanulókat, akik előnyösebb társadalmi státusszal rendelkeznek. A Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézetének tanárai által vezetett kutatás éppen azt bizonyította be, hogy a felekezeti oktatás rendkívül színes, területenként és felekezetenként változó képet mutat. Ugyanakkor az egyházi közösség valóban plusz erőforrást jelent a tanulók számára. A vallásgyakorló fiataloknak meghatározó szerepe van a tanulótársadalomban – egyfajta értelmező közösséget hoznak létre, újraértelmezik az iskola, a jövő, az élet értelmét – ez az alaptónus nagyban meghatározza a felekezeti iskola légkörét. Szabadidős tevékenységeket tekintve inkább a közösségi programokra kerül a hangsúly a különórák helyett – a tiszántúli egyházi iskoláktól alapvetően távol áll a „versenyistálló” profil.

Az evangélikus fiatalok tovább tanulnak

Bácskai Katinka 2012-es kutatási beszámolójából megtudhattuk azt is, hogy az evangélikus fiatalok 70%-a maga módján vallásos, 15% egyházias, 10%-uk bizonytalanként határozta meg magát. A kutatók „a maga módján vallásos” kategóriával kapcsolatban kiemelték, hogy „nem kell ettől megijedni, mert aki vallásos közösséggel tart kapcsolatot vagy felekezeti iskolába járt, sokkal szigorúbban ítéli meg a maga vallásosságát.” A kutatásból az is kiderült, hogy a kutatásban részt vevő evangélikus fiatalok 62%-a kapott vallásos nevelést, 89%-uk jelenleg is evangélikus közösség tagja és alapvetően továbbtanulnak a gimnázium után, a felsőoktatásba igen nagy számmal jutnak be evangélikus diákok.

Érdekes adat, hogy amíg az országos kompetenciamérések tanulsága alapján az evangélikus gimnáziumokra valóban az értelmiségi profil jellemző, az általános iskolák esetében ennél jóval nagyobb a szórás a tanulók családi hátterét illetően, itt jobban tükröződik az országos átlag, hátrányos helyzetű tanulók nagyobb számban jelennek meg.

Pukánszky Béla, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára a múlt század kiemelkedő pedagógusáról, Schneller Istvánról tartott alapos előadást, melyből megtudhattuk, hogy az általa képviselt személyiségpedagógia módszere ma is követhető példa. Bubnó Tamás egyházzenész Miképpen nevel a keresztény művészet? című előadása pedig arra buzdított, hogy „legyen merszünk eleget időzni a remekműveknél. Tárjuk fel ezeket az európai remekműveket, és amit csak lehet, énekeljünk is el ezek közül –jutna belőlük minden napra. Már a kisgyerekeken is látszik, hogy másképp viselkednek, ha igazi remekművet mutatunk meg nekik – micsoda hatással lehet az ő személyiségfejlődésükre, ha ezeket naponta (akár több nyelven – latinul, görögül) el is énekelhetik.” Az egyházzenész ugyanakkor azt is kiemelte, hogy ember igazi remekművet nem tud létrehozni – az, hogy melyik alkotásból lesz remekmű, már nem az alkotó kompetenciája. 

„A káoszt csak a kiművelt fejek tudják felszámolni”

A Mitől keresztény a keresztény nevelés? című kerekasztal-beszélgetés során is rendkívül izgalmas gondolatok kerültek elő. Dejcsics Konrád pannonhalmi bencés szerzetes a fórumbeszélgetés során a katolikus egyház túlságosan moralizáló oktatási módszerét illette kritikával. „Azzal tudjuk a legtöbb diákot elriasztani, ha az evangélium helyett a morális megközelítést hozzuk – és azt is leszűkítjük bizonyos kérdésekre. A morális megközelítés alapvető katolikus karakter: a gimnáziumi tantervben a Szentírásra egy év adott és a morális teológia ismertetésére is. Pannonhalmán ez utóbbit csökkentettük az előbbi javára.” A bencés szerzetes szerint a katolikus nevelés Magyarországon azzal is küzd, hogy sok új egyházi iskola jelent meg az elmúlt években, amelyek „pápábbak akarnak lenni a pápánál és hagyományosabb utat akarnak ráhúzni olyan közösségekre, amelyek még nem állnak ezen a szinten keresztény hit gyakorlatát illetően. Olyan iskolák, amelyek épphogy elindulnak az egyházi lét útján, teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak a tanulók felé.”

Szabóné Mátrai Mariann, az Evangélikus Hittudomány Egyetem képviseletében Luther gondolkodásának két sarkalatos pontját emelte ki az evangélikus felekezeti oktatás sajátosságait illetően: az oktatás, illetve a szabadság fontosságát: „Luther kijelentette, hogy az állam kötelessége minden gyerek oktatása, hogy a hit igazságaira való tanítás és az általános műveltség elsajátítása egyaránt fontos. Luther példaértékű és rendhagyó módon fiúkat-lányokat egyaránt tanított, tanárként nőket is alkalmazott - mestereket és mesternőket egyaránt említ. A tanítás fontosságáról való meggyőződés belénk ivódott – bár sokszor elmarad a gyakorlat a szép alapelv mögött. Luther azt vallotta, hogy ha a törökkel szembeni védekezésre egy forintot teszünk, 100 forintot tegyünk az oktatásra, mert a káoszt csak a kiművelt emberek tudják felszámolni – ez a példa az elmúlt hetek szomorú eseményeinek következtében is megfontolandó.  A szabadságban élés pedig Luther felfogásában mindig a megszabadított állapotot jelenti: a görcsöktől, a megfelelési kényszertől a szeretetre, a szolidaritásra szabadított meg” – foglalta össze a protestáns nevelés lényegét a Gyakorlati Intézet korábbi vezetője, akit nyugdíjba vonulása, illetve 65. születésnapja alkalmából egy kifejezetten az ő számára írt és szerkesztett meglepetés-könyvvel ajándékoztak meg kollégái és egykori tanítványai. 65-en írtak egy-egy szösszenetet, amelyet Kodácsy-Simon Eszter és Kendeh K. Péter, a Luther kiadó vezetője szerkesztett kötetté. 

A társadalmi mobilitásban nagy szerepe van az egyházi iskoláknak

Korpics Márta a Károli Gáspár Református Egyetem docense Kommunikációs eszközök a keresztény iskolai közösségfejlesztésben című előadásában arra láthattunk példát, hogyan lehet az alap kommunikációelméleteket gyakorlatban átültetni egy keresztény közösségben. 

A keresztény közösségek formálása azért is fontos, mert a szakember szerint Magyarországon kevés az olyan közösség, amelyik felvállal olyan feladatokat, amelyek hiányoznak a nagyobb társadalmi térből. A posztmodern kor kihívása, hogy a közösség és egység fogalmát újra kell gondolni, mivel ma már egy nagy egyház helyett inkább sok kicsi, saját profilú közösséggel van dolgunk. Korpics Márta kiemelte, hogy a keresztény közösségek sajátos felelőssége az a számos kutatás által bizonyított tény, hogy a társadalmi mobilitásban nagy szerepe van az egyházi iskoláknak.

Majorosné Lasányi Ágnes az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet igazgatója átfogó és részletes beszámolót nyújtott az evangélikus oktatási intézményekről. A keresztény nevelés lényegét a szakmaiság, a hitélet és a közösség hármas egységében határozta meg. Elmondta, hogy az országban 77 evangélikus intézmény található és kitért arra is, hogy a 2015-ös reformáció és oktatás elnevezésű tematikus évnek köszönhetően rengeteg programot és projektet, továbbképzéseket és versenyeket bonyolítottak le, melyek összesen 16000 gyerek és 1453 pedagógust értek el. A KLIK-kel kapcsolatban ő is kifejtette: „nem könnyű olyan merev struktúrában működni, ahol alapvető pedagógiai elvek kérdőjeleződnek meg.”

Az egész napos rendezvényt Gáncs Péter elnök-püspök zárta, a konferenciát pedig Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkész doktorrá avatási ünnepsége követte. Hiányérzetünk csak amiatt támadhatott, hogy a rendkívül sokrétű, gondolatébresztő előadások után nem maradt lehetőség a kérdezésre.

Cikkünkhöz kapcsolódó videók:

https://www.youtube.com/playlist?list=PLf3Mk1zfmKJdUyZTGBahUQVPfTr2Zuay6