1936-ban szentelte fel Kovács Sándor püspök az akkori lelkes és gyarapodó gyülekezet új templomát, amely azonban a II. világháború folyamán bombatalálatot kapott. A templom tetőzete beszakadt, a padok és az orgona megsemmisült, csak az oltár maradt meg, rajta a Bibliával. A háború után fel sem merült az eredeti terv: a templom mellé annak idején szerettek volna lelkészlakást is építeni. Az ezt követő nehéz időszakban a gyülekezet megfogyatkozott, keveset tudtak a templomra költeni. 

2012-re sikerült a templomot kívül és belül felújítani, s az új templomba a gyülekezet egykori lelkészének, Németh Gézának az unokája, Németh Zoltán presbiter készítette el az új szószéket, és az idősödő gyülekezeti tagokra való tekintettel az új térdeplőhöz oltárkerítést, támaszkodót.

A reformáció ötszázadik évfordulójára a bicskei gyülekezet is úgy döntött, hogy a hiányzó kegytárgyat, a keresztelőkutat pótolni szeretné. 

2017. szeptember 16-án, az ünnepi istentiszteleten Németh Zoltán, a keresztelőkút készítője meghatódva beszélt arról, milyen nagy megtiszteltetés abba a templomba Isten dicsőségére maradandó tárgyat készíteni, ahol annak idején a nagyapja szolgált.

Az igehirdetés és a szentelés szolgálatát Bencze András püspökhelyettes végezte, aki János apostol 1. levele 3. fejezetének versei alapján alapján beszélt arról, hogy Isten a gyermekeinek tart minket, hiszen azok is vagyunk. A keresztségben a gyermekeiévé fogad minket Jézus Krisztusért, és mennyire fontos az, hogy ez láthatóvá váljék rajtunk.

A keresztelőkút emlékeztet minket a keresztségünkre, az Istenhez való tartozásunkra, hogy Isten családjába tartozunk.

Bár a keresztelőkút mozgatható, a püspökhelyettes javasolta: „Sose tegyük félre, legyen mindig a szemünk előtt, hiszen mi is Isten szeme előtt vagyunk.”

Az ige hirdetője idézte Luthert, aki a keresztségéből nyert erőt a vitái közepette is: „baptisatus sum”, és bátorította az ünneplő gyülekezetet: „Legyen számunkra is erőforrássá, hogy meg vagyunk keresztelve!”

A templom új keresztelőkúttal gyarapodott és máris emlékeztetett minket – a vasárnap textusára, ugyanis Jákób lépcsőjéhez hasonlóan a bicskei keresztelőkút is lépcsőzetes kialakítású: a keresztségben fölfele a menny kapujához, az Isten házához, azaz magához az élő Istenhez juthatunk - „Mert a keresztség és a hit Megnyitja a menny kapuit, Hogy soha el ne vesszünk.” (Evangélikus Énekeskönyv 320, 4. versszak).

Azt mondják, egy családi ház körül mindig van mit tenni. Ez a mondat a templomra is igaz. A bicskei evangélikus templomra is. A bicskei Isten háza lelkiekben most még értékesebb lett és erőforrássá lehet számunkra eme szép „családi ház” körüli teendőkhöz.