„Máté evangéliuma szerint egykor három bölcs indult útra napkeletről, követve a csillagot, hogy rátaláljon az újszülött királyra. A vízkereszti történetben a messzi földről érkező mágusok valódi keresők voltak – mondja Csepregi Zoltán egyháztörténész-professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) rektora. – Nem nyugodtak addig, amíg saját szemükkel meg nem látták a Gyermeket. Ma is ugyanúgy igaz, mint egykor: a kereső emberek komolyan odafigyelnek a jelekre, és mernek bátran kérdezni. Az egyházi hivatás választásának folyamata is ilyen figyelmes keresést takar. Lehet távolabbról és közelebbről is indulni, a lényeg az, hogy kutassuk a jeleket, amelyek megszólítanak, és irányt mutatnak.

És a legfontosabb: bátran kérdezzünk! Mert ez a bölcsek – az Isten bölcsességére vágyók – útja. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem a három bölcs analógiájára a lelkészi, hittantanári és kántori hivatásra készíti fel mindazokat, akik egyházi szolgálatra készülnek. Keress, kérdezz, és a bölcsek példájára merj a végén akár más úton is elindulni, mint ahogyan eredetileg tervezted! Merj pályát módosítani, merj változni és váltani! Hiszen az elhívás dinamikus folyamat, és februártól esti tagozaton elindul a másoddiplomás lelkészképzés is” – teszi hozzá a rektor.

Állandó párbeszédben

Arra a kérdésre, hogy miért lesz ma valaki lelkész, hitoktató, hittanár, kántor, egyházi munkatárs, Pángyánszky Ágnes, az EHE Gyakorlati Intézetének vezetője, a teológus mesterszak specializáció felelőse így válaszol: „A mai társadalom racionális és egyéni spirituális köntösébe jól beburkolva sokak számára nehezen elképzelhető, hogy egy fiatal vagy felnőtt ember Isten hívó szavának engedelmeskedve egyházi pályát válasszon. A versenyszférával harcba szállni nem kívánó fizetések, az ország egyik végéből a másikba mobilitásként definiált költözések, a napi szinten százféle kihívásnak való megfelelés nem biztos, hogy első látásra vonzóvá teszik az egyházi pályát választók életét. Mégis vannak olyanok, akik meghallják a hívást, és lelkészek, hitoktatók, hittanárok, kántorok, gyülekezetvezetők, egyházi munkatársak lesznek.”

És mindezt mégis miért? „A válasz, amennyire bonyolult is lehetne, annyira egyszerű: a bennünket mindenek ellenére szerető Isten miatt. Jézus Krisztus miatt, aki alkalmatlanokat tud alkalmassá tenni még a másokért végzett szolgálatra, az evangélium hirdetésére is. Az egyházi szolgálatra vállalkozó ezt a világot – és benne az ember életét – az Isten szemével szeretné látni, ezért hallja meg a hívó szót, ezért engedelmeskedik neki, és ezért válik belőle munkatárs. Az Isten országát építők közösségének »mégis« munkatársa.”

„Tanítani izgalmas. Hittant tanítani pedig egészen különleges vállalkozás – ezt már Kodácsy-Simon Eszter, a EHE Valláspedagógia Tanszékének megbízott vezetője mondja. – Tanítani azért jó, mert olyan dinamikus és állandóan aktuális folyamat részesei lehetünk, amelyben mindig párbeszédben vagyunk másokkal és ennek következtében önmagunkkal. Miközben mások gondolatait, szempontjait, értékeit, világát ismerjük meg, és együtt haladunk velük egy közös úton, szembenézhetünk saját gondolatainkkal, újragondolhatjuk ismereteinket, és formálhatjuk saját magunkat is. Hittant tanítani azért különösen izgalmas vállalkozás, mert minden tanítási vonatkozást olyan élet- és hitkérdéseken keresztül tapasztalhatunk meg, amelyek ha egyszer megérintik az embert, utána mindig vele maradnak.”

Mozgás, megújulás, evangélium

És hogyan látják mindezt a még „képeződők”, az egyetemi hallgatók?

„Sokak szerint merész vállalkozás ma teológiát tanulni és a lelkészi hivatásra készülni. Ám minden egy elhívásélménnyel kezdődik, egy személyes és különleges történettel. Mindenkinek más és más, de ez lesz az, ami biztosan végig elkísér a teológiai tanulmányok alatt, és még az után is – vallja Mrkva Renáta ötödéves teológuslelkész szakos hallgató. – Az elhívásnak meghatározó része a kételkedés, az elhatározás és a kitartás. Az évek során párszor eljutunk odáig, hogy elgondolkodunk azon a kérdésen, alkalmasak vagyunk-e erre a feladatra. Rádöbbenhetünk, hogy a magunk erejéből sosem tudnánk megfelelni, de Isten szólított meg mindannyiunkat, ő az, aki alkalmassá tehet bennünket, hogy hirdessük az evangéliumot, és végezzük a szolgálatokat. A tanulmányok alatt különleges élményekben van részünk, személyesen megtapasztalhatjuk a gyülekezetekben való szolgálatot. Gyakorlati lehetőségeket nyújt a képzés, és sok tapasztalatot ad. Egy közösség tagjává válunk, amelyben együtt készülhetünk fel a hivatásunkra. Támogathatjuk egymást, és közös teológiai beszélgetéseket folytathatunk.”

Szidoly Roland ötödéves teológuslelkész szakos hallgató az elhatározás megszületéséről beszél: „Van, hogy könnyen, van, hogy sok vívódás után születik meg a teológiai tanulmányok mellett való döntés. Az biztos, hogy érdemes rálépni erre az útra. Itt új tudományterületek, megközelítések tárulnak elénk az évek alatt, és egy nyitott, gondolkodó közegben formálódáson megyünk keresztül. Teológiát tanulni mindig izgalmas és a »megszokottól« kicsit eltérő feladat. 

A 21. században egy lelkésznek számos területen helyt kell állnia: a gyülekezeti élet irányításában, az idősek látogatásában, a fiatalok megszólításában, hittanórák tartásában, prédikációk írásában. Mindenhez persze nem érthetünk teljesen, de megtalálhatjuk azokat a területeket, amelyek hozzánk a legközelebb állnak, amelyekben otthon érezzük magunkat. Szerintem ma azért érdemes különösképpen is a lelkészi és hitoktatói hivatást választani, mert mindig megújulásra késztet, úgy, hogy mellette megőrizzem a régit, mai, élő nyelven beszéljek a mindig állandóról. Kihívások elé állít, hogy valamennyi célcsoporthoz eljuttassam a Krisztusról szóló örök evangéliumot. Mozgás, megújulás, evangélium, tradíció, szolgálat, lendület – e szavak határozhatják meg ma hivatásunkat.”

Isten közelében lenni

„Ha elhívást érzel a gyermekekkel való szolgálatra, Isten igéjének közvetítésére, és ezeken túl indíttatásod van egy közismereti szak elsajátítására, akkor hadd ajánljam figyelmedbe az Evangélikus Hittudományi Egyetem osztatlan hittanárképzését – ezt már Varga Nárcisz negyedéves hittanár szakos hallgató mondja. – A képzés során a szakpárunk másik felét – például esetemben a történelmet – az Eötvös Loránd Tudományegyetem valamelyik karán hallgatjuk, megtapasztalva ezzel a kis és a nagy egyetemek adta lehetőségeket, nehézségeket és persze az örömöket is. Itt, a teológián sok óránk megegyezik a lelkész szakosokéval, így velük együtt mélyítjük el tudásunkat, készülünk fel a közös hivatásra. Bár kis közösség vagyunk, nincs hiány a programokból, kerti partikból vagy tanulmányi kirándulásokból, így nemcsak az órákon, hanem azokon túl is együtt készülhetünk az Istentől kapott szolgálatra.”

Slezák Bence harmadéves teológuslelkész szakos hallgató így válaszol: „Van egy jó barátom, akivel időről időre összefutunk és beszélgetünk. Szóba kerülnek különböző filmek, események, élmények, hírek, munka, tanulás, család és minden egyéb. Aztán persze elhangzik a kérdés, amire már szinte készülök, hiszen az én szkeptikus barátom újra meg újra felteszi nekem: »Na, és még mindig szereted, amit tanulsz? Még mindig látod értelmét?« Hajlamos vagyok rutinból válaszolni erre a kérdésre, érkezzen bárhonnan. Mit is keresek én itt? Amit mindenki: az igazságot és a szolgálat lehetőségét. De talán fontosabb kérdés: hogyan találtam ide? Hogyan vettem észre, hogy menedékre lelhetek az Isten közelében ebben a félelmetes, szorongató, elmagányosodott világban, ahol mindenki egymásnak ugrik? Egyszerűen: voltak, akik meséltek nekem Istenről – szavakkal és az életükkel. Rajtuk keresztül Isten szólt hozzám, áthatolva a világ zaján. Így a válaszom: »Igen, egyre jobban szeretem. Egyre több értelmét látom.«”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2019. január 27-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.