A környezetemben több kismama is ezekben a napokban, hetekben adott életet gyermekének. Egyiküknek sem ez volt az első szülése, így már korábban is átélhették, mit jelent az Úristen Éva és nőnemű utódai számára adott büntetése: „…fájdalommal szülöd gyermeked…” (1Móz 3,16b). Gondolataikat nem csak az efeletti aggodalom töltötte ki, mindennapjaikra a koronavírus-járvány okozta teljes bizonytalanság is többszörösen rányomta bélyegét.

Egyikőjüktől levelet kaptam a szülés előtti napokban. Többek között arról írt benne, hogyan, milyen szívvel éli meg a rá váró helyzetet: „Számomra több bibliai történet is személyessé vált ezekben a napokban. […] Máriának utolsó hónapos várandósként kellett közel százötven kilométert megtennie Betlehemig. Odaérkezve pedig nem volt helyük, csak az istállóban. Nem mondhatnám, hogy ez egy először szülő fiatalasszonynak ideális szülőszoba volt. Belegondolva, az istállóba zárt állatok bűze, az állatok ürítéséből a levegőben terjengő baktériumok sem nyújtottak ideális körülményeket a szüléshez. Ráadásul Máriával nem volt ott az anyukája vagy falujának a bábája, csak a fiatal (valószínűleg tapasztalatlan) férje. Én is kevesebb mint egy hét múlva fogok szülni, és nem olyan ideális körülmények között, ahogy szeretném. Isten kezébe teszem le imádság által a szülést és a kisgyermek életét is.”

Hála Istennek, azóta már ő is kezében tarthatja egészséges, Sámuel nevű kisfiát, amely név nem mellesleg azt jelenti: az Isten meghallgatott.

Életünk emlékezetes vagy meghatározó eseményei mindig akkor következnek be, amikor nem a megszokott rendben vagy körülmények között éljük az életünket. Amikor – pozitív vagy negatív irányban – kilépünk a komfortzónánkból. Sokszor ilyen esetekben értjük meg a másik ember helyzetét, ilyenkor telnek meg élettel a másoktól már talán unalomig hallott történetek, vagy elevenednek meg a jól ismert, többször olvasott és hallott bibliai események.

Néhány évvel ezelőtt egy Fülöp-szigeteki ismerősöm elmesélte egy emlékezetes nagypénteki miseélményét. Azon a szigeten, amelyen az esemény történt, kisebbségben vannak a keresztények. Hogy a keresztényüldözők ne zavarhassák meg az egyházi alkalmakat, a hívekre katonák vigyáztak a nagyhét folyamán. A templom környékét állig felfegyverzett katonák lepték el, s az épületbe csak motozás után lehetett belépni, nehogy valaki fegyvert csempésszen be. „Akkor, ott személyesen átélhettem a tanítványok nagypénteki félelmét – emlékezett vissza ismerősöm, majd így folytatta: – Félelmetes volt a katonák sorfala között haladni, miközben bármelyik percben bekövetkezhetett volna a vérengzés. Jézust követve, mégis a magunk életét féltve telt az idő. Egyedül az imádság ereje adott békességet a szívünkbe.”

Mindennapjaink során sokféle élethelyzetbe kerülünk, s mindegyik az Istennel való találkozás lehetőségét rejti. A kérdés az, hogy aggodalmaink, félelmeink közepette is meglátjuk-e, felismerjük-e a békesség forrását.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 17–18. számában jelent meg 2020. május 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.