A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Gyülekezeti és Missziói Osztálya megbízásából készült kisfilmekben a püspöktől a diákon át a hajléktalanszállón lakóig hallhatunk vallomásokat arról, hogy kinek mit jelent a karácsony. Megszólal a kerületi felügyelő ugyanúgy, mint a családok átmeneti otthonában lakó, a lelkészházaspár, a roma szakkollégista vagy a fiatal házaspár.

Hallhatunk szomorú, magányos emberek történeteiről, de a Jézusra figyelés öröméről is ugyanúgy, mint a közösség erejéről, a család szeretetéről, az anyaság öröméről vagy a szokások megtartó erejéről. Rövid vallomások, néhol csak szavak, melyek jelzik, hogy a felgyorsult világban, a társadalom minden területén megfogalmazódik az az igény, amit a karácsony magában rejt. A szeretet megélésének, az együttlétnek az öröme ugyanis szegényhez és gazdaghoz ugyanúgy megérkezett. A vallomások ugyanakkor azt is jelzik, hogy vannak társadalmunkban olyan emberek, akiknek az ünnep egyáltalán nem nevezhető felhőtlennek, békésnek. Az elmagányosodás sok esetben mély fájdalmat, félelmet szül. A pszichológiában ezért is beszélnek karácsonyi depresszióról, hiszen ez az az ünnep, melyet mindenki valakivel szeretne megélni. Sokaknak azonban nem adatik meg más, minthogy bízzanak abban, hogy lesz olyan karácsony, amikor a család együttléte ismét valósággá válhat. Bár egyházi intézmények ellátórendszerei által védett helyen telhet számukra is a karácsony, mégis, a család távolléte, a múlttól és jövőtől való félelem valós társadalmi kérdésekre mutat rá.

Ugyanakkor fontos észrevenni, hogy karácsony ünnepének megfogalmazása mindenkinek fontos, egyéni és közösségi élmény lehet, mondhatni lehetőség. Mi, akik hallgatjuk, nézzük ezeket a rövid történeteket készen vagyunk megfogalmazni, hogy saját magunk számára mit jelent a karácsony?

Biztatjuk olvasóinkat, hogy a kisfilmek megtekintése előtt vagy után - a cikkhez kapcsolódóan - küldjék el, válaszolják meg, hogy Önöknek mit jelent a karácsony.