Szomjazom. Megszokhatatlan jó ízük, atmoszférájuk van azoknak a konferenciáknak, amelyeknek középpontjában az Úr áll, aki rendező, forgatókönyvíró, dramaturg és főszereplő. Semmivel nem pótolható az ilyen közösség. Ezt éltük át kegyelemből az idei piliscsabai találkozón is július 1–4. között. Az év igéje volt a mottó: „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” (Jel 21,6c) Igehirdetésben, előadásban, imaközösségben, úrvacsorában, éneklésben, udvari beszélgetésben, étkezéseknél és a pilisvörösvári cukrászdában is ő volt jelen.
(...)

Elveszett és megtaláltatott. A Béthel Evangélikus Missziói Otthon bejáratánál megállt egy rendőrautó. Két megtermett rendőr kérdezte ki a konferencia egyik kedvencét, a kilencvenkét éves Ilonka nénit. Lánya kerestette, mert otthon felejtette a mobilját, és a konferencia időpontját is tévesen adta meg a családnak. Több napja otthon kellett volna már lennie a jelzett időpont szerint. A nyomozást könnyítette, hogy az interneten a néni is szerepelt a konferencia ideje alatt készült fotókon.

A megnyugvást eredményező szokatlan eseménynek üzenete is van: addig jó, amíg hiányzunk valakinek, amíg számontartanak, és imádkoznak értünk. Keresnek, kerestetnek és meg is találnak. Emlékeztetett ez az eset az Úr Jézus programjára is, aki azért jött, hogy megkeresse az elveszettet. Idős testvérünk többek között azért is vívta ki magának szimpátiánkat, mert az előadások szünetében „gazolt”, tisztogatta a kertet. 

Megtérő börtönparancsnok. Vatai Gyula ezredesnek, a Váci Fegyház és Börtön nyugalmazott parancsnokának tanúságtételében visszatérő motívum volt a minket kereső Isten munkája. A börtön lelkipásztora és a megtért fogvatartottak hívő parancsnokért imádkoztak jó ideje. Isten erről nem úgy gondoskodott, hogy leváltotta a nem hívő parancsnokot, és egy keresztyént küldött helyette, hanem úgy, hogy a pozícióban lévőt térítette magához. Valódi ébredést éltek át ebben az időben a fogvatartottak. Nyolcvanfős börtöngyülekezet jött létre.

A nyugalmazott ezredes beszámolt arról az esetről, amikor hárman – a lelkésznő, a parancsnok és egy fogvatartott lelki munkatárs – indultak autóval a Nyírségbe, hogy egy korábban megújult életű, de a bűnbe, iszákosságba visszaesett testvérük után menjenek. Megkeresték és megtalálták. Egy idő múlva újra visszaesett az atyafi, de azóta is imádkoznak érte. 

Piliscsabai ajándékkosár. Sokakat megszólított Szemerei János, Gáncs Péter, Lupták György, Győri Péter Benjámin, Dobó Dániel igehirdetése. Nagyszerű, inspiráló előadást hallhattunk Ittzés Gábortól a méltatlanul háttérbe szorult Melanchthonról, Luther munkatársáról. Láng Emese, a szenvedélybetegek gondozója több százezer magyar családot érintő gondokról, bajokról és gyógyulási lehetőségekről szólt. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész a mai menekültkérdésről beszélt árnyaltan. Dr. Veres Sándor pszichológus indulataink kezeléséről szólt bibliai nézőpontból. Miklós Tibor felnőttkorában vesztette el látását. Nagy küzdelmek után belső világosságot kapott Istentől. Erről szólt tanúságtétele. A Bartimeus Egyesület elnökeként sokakon segít.

A konferencia „kitágult” a határon túli területekre is: Györ­kéné Csákány Marianna kántor, hitoktató a kárpátaljai Kisgejőcről érkezett közénk, nem először. Énekkel dicsőítette Istent, és tett tanúságot róla, sokakat gazdagítva. Tóth Dorottya temesvári énekes szakrális népi dalokat hozott közénk Erdély és Gyimes különböző területeiről. Isten asztalt terített nekünk a piliscsabai Béthelben. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2018. július 29-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.