– Fel lehet-e készülni egy ilyen váratlan eseményre?

– Járványtan az orvosi kurrikulum része, de ilyen hirtelen kezdődő és globális méretű járványról gyakorlati tapasztalattal nem rendelkezünk. Hasonló gyorsan terjedő, több milliós nagyságrendű halálos áldozattal járó világjárvány, a spanyolnátha 1918-ban tombolt Európában és az egész világon. Március 12-én az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a COVID-19 vírusjárványt világjárvánnyá nyilvánította. Olyan időket élünk, amit pár hónapja még el sem tudtunk képzelni. A világjárvány egyik napról a másikra megváltoztatta életünket. Azt hittük, hogy a tudomány mai szintjén ilyen nem történhet meg velünk, biztonságban vagyunk. Most kicsúszott a lábunk alól a talaj, bizonytalan a jövő. Kétségbe esünk vagy reménykedünk? Jövőképünket, a közvéleményt a sajtó nagymértékben tudja befolyásolni.

– A sokkoló hírek hatására közel került hozzánk a betegség és a halál...

– A járvány első heteiben először Kínából, majd Olaszországból, Spanyolországból érkező hírek sokkolták a közvéleményt és az egészségügyi dolgozókat is. Nem ismerjük ezt az új koronavírust, nem tudjuk előre megjósolni a járvány lefolyását. Közel került hozzánk a betegség és a halál lehetősége, természetes, hogy féltjük magunkat és családtagjainkat, kiszolgáltatottak lettünk. Az emberek megértették, hogy a járványt terjedését csak úgy lehet lassítani, hogy aki teheti, az otthon marad. A fertőzés megelőzése céljából a betegek érdekében a halasztható orvos-beteg találkozások számát csökkentjük, a jó orvos-beteg kapcsolat lehetővé teszi a telefonos konzultációkat. A mostanra már jól működő Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Téren (EESZT) keresztül pedig a betegek gyógyszerellátása is megoldható. Nagyon sok beteg jobban félt a fertőzéstől, mint a betegségük romlásától, ezért örült a telefonos konzultációnak és a nem sürgős, választható műtétek, kezelések halasztását jó néven vette, így a fekvő betegek száma is csökkent. Az akut, nem halasztható betegellátás működik továbbra is.

– Nem féltek az egészségügyi dolgozók?

– Az egészségügyi dolgozók, főleg a sürgőségi és az intenzív osztályok dolgozói saját félelmeiket leküzdve, hősiesen megszervezték és ellátják a betegeket, a sajtó reflektorfényébe kerülve önfeláldozó munkájuk végre elismerést nyert. A fertőzött betegekkel közvetlenül érintkező egészségügyi dolgozók fokozottan ki vannak téve a fertőzés veszélyének, amit tapasztaltunk is a járvánnyal súlyosan érintett országokban. Ezért az egészségügyi személyzet turnusokban van beosztva, hogy mindig legyen tartalékban a megbetegedett személyzet helyett munkába állítható egészséges egészségügyi dolgozó. A betegellátásban közvetlenül nem bevont orvosok a járvány alakulásának szakmai híreit tanulmányozzák, továbbképzéseken vesznek részt, és a betegekkel telefonos konzultációt tartanak.

– Lehet-e előre jelezni a járványgörbe alakulását?

– A fertőzött betegek és az intenzív ellátásra, lélegeztetőgépre szoruló betegek száma fokozatosan emelkedett és a mai napig is tovább emelkedik. A megtett intézkedések és a lakosság fegyelmezettsége a fertőzés terjedésének lassulását eredményezte, de az olasz és spanyol példa alapján, az egészségügyi ellátórendszernek fel kell készülnie a tömegesen jelentkező súlyos betegek ellátására. A járvány csúcspontját az egészségügyi szakemberek május elejére várják. Ekkor a korábbi számítások szerint a legrosszabb esetben tartósan legalább öt-, ha nem nyolcezer lélegeztetőgépre, valamint több mint 30 ezer kórházi ágyra lenne szükség a koronavírusos betegek számára. A kormánynak fel kell készülnie a legrosszabb esetre is, és bízzunk abban, hogy ez nem következik be.

– Tanúi voltunk annak, hogy több országban összeomlott az egészségügyi ellátórendszer. Milyen orvosetikai kérdéssel szembesülhetünk? 

– A WHO, az UNESCO is felhívta arra a figyelmet, hogy ez az ismeretlen vírusfertőzés világjárvány sok bizonytalansággal jár, ezért a tudományos szakembereknek és politikusoknak szorosan együtt kell működniük, amit az Operatív Törzs munkája biztosít. A járvánnyal kapcsolatos információknak hiteleseknek és átláthatóknak kell lenniük, a téves információ pánikot kelthet, ezért nagy a média felelőssége. Az összefogás, a szolidaritási akciók és az elért eredmények alapján a remény megerősítése nagy erőket tud megmozgatni.

Az egyéni és közösségi érdekek összehangolása sokszor nem könnyű, az önmérséklet erényére is szükség van. Például a közvéleményben elterjedt a nyájimmunitásra való törekvés igénye, ami azért elfogadhatatlan, mert a fertőzés az idősebb, több betegségben szenvedők életét veszélyezteti. A nyájimmunitásra való törekvés olyan betegszámot produkálna, ami összeroppantaná az egészségügyi ellátórendszert. Így azok az országok, mint pl. a britek vagy a hollandok is feladták, talán a svédek tartanak ki leginkább mellette, de a következményei ott nagyon szomorúak. Amíg a fertőzött betegek kezelésére hatásos terápia és a fertőzés megelőzésre védőoltás nem áll rendelkezésre, addig a fertőzés terjedését fel kell tartóztatni.

– Kínában, Olaszországban, Spanyolországban a lélegeztetésre szoruló betegek nagy száma miatt előfordult, hogy nem állt rendelkezésre lélegeztetésre alkalmas intenzív ágy. Melyik beteg kapja meg a lélegeztetőgépet? 

– Az orvosi hivatás alapvető törvénye az emberi élet és emberi méltóság tisztelete és védelme. Az orvos mindig jót szeretne tenni a beteggel és nem akar ártani neki. Emellett figyelembe kell vennie a beteg kívánságát (önrendelkezéshez való jogát) úgy, hogy minden betegre tekintettel igazságosnak is kell lennie. Ebben a váratlanul kialakult súlyos járványban kialakulhat olyan helyzet, hogy az adott időpontban rendelkezésre álló szűkös erőforrások (például gépi lélegeztetés, intenzív osztályos ágyak, megbetegedett egészségügyi személyzet stb.) miatt nem kaphat minden beteg megfelelő ellátást. Választani kell, ki kapja a lélegeztetőgépet. Ez a döntés nagyon súlyos lelki terhet jelent, élet áll élettel szemben. Ez az ún. kettős hatás elve az orvosetika egyik alapproblémája. Bármilyen nehéz a döntés meghozatala, ilyen esetben az orvosi szempontból jobban védhető életet kell előnyben részesíteni a kevésbé esélyessel szemben. A Kormány rendelkezései és a lakosság fegyelmezettsége lelassította a fertőzés terjedését. Közben megtörténhetett az intenzív ágyak felszabadítása, a lélegeztetőgépek beszerzése és az egészségügyi személyzet továbbképzése, így volt idő felkészülni a nagyszámú súlyos beteg ellátására, hogy ne kerüljön az orvos ebbe a nehéz döntési helyzetbe, elkerülhető legyen az ellátórendszer elégtelensége miatt bekövetkezett értelmetlen halál.

– Csak a fertőzött betegek kapnak egészségügyi ellátást? Kiszorulnak-e az egészségügyi ellátásból a nem koronavírusos betegek?

– Az igazságosság elve szerint, minden beteg életét és méltóságát tisztelnünk és védenünk kell, akár koronavírus fertőzésben szenved, akár nem. Minden orvosi ellátásra szoruló beteget el kell látni. Az ellátás során a betegek és a személyzet megfertőződését úgy lehet elkerülni, hogy az ambuláns és a kórházi ellátás során elkülönítjük a fertőzött és nem fertőzött betegeket, és a lehetőségek szerint csökkentjük az orvos-beteg találkozásokat. Ezért az orvosi ellátást át kellett szervezni, a kórházi épületeket a fertőzöttek elkülönítésére alkalmassá kellett tenni. Az adatok szerint, a magyar kórházi ágyak kihasználtsága tavaly 66 százalékos volt. Március végére további 24 százalékkal nőtt a szabad ágyak száma, mert a betegek nagy része a kezelőorvossal egyetértve visszamondta a halasztható kivizsgálásokat a fertőzés veszélye miatt. Ha maradandó egészségkárosodást nem okoz az ellátás halasztása, akkor szakmai szempontból is ez a helyes megoldás. De a veszélyhelyzet idején is el kell végeznie minden olyan beavatkozást, vizsgálatot, műtétet, amelynek hiányában a beteg életveszélyes állapotba kerülne, vagy amelynek elhalasztásával maradandó egészségkárosodást szenvedne. Ezért a súlyos, aktív betegek ambuláns és kórházi ellátása, gondozása folytatódott, de előfordulhatott olyan eset, amikor a járvány miatti készültségre hivatkozva bocsájtottak haza kórházakból jellemzően idős, krónikus betegeket. Müller Cecília országos tisztifőorvos az operatív törzs sajtótájékoztatóján is hangsúlyozta, hogy a hazabocsájtás orvosszakmai döntés kell, hogy legyen. Ha az otthonápolás nem megoldható, kérjük a háziorvosok segítségét, hogy a területileg illetékes kórházat értesítsék a problémás betegről.

A kórházi ellátást nem igénylő idős, betegek emberek otthoni ápolásában a családnak nagy szerepe van. Krónikus osztályokon és ápolási otthonokban a fertőzésveszély miatt látogatási tilalom van, a családtagok nélkülözése nagy lelki megpróbáltatást jelent mindenkinek. A nővérek és a gondozók próbálják szeretetükkel és figyelmükkel pótolni a családtagokat.

– Mi az, amit tanulhatunk a járványból?

– Megtanulhatjuk értékelni azt, hogy mennyire fontos egymás tisztelete, mennyire szorosan összefonódik az emberek élete, szükségünk van kiszolgáltatottságunkban egymásra. Megtanuljuk, hogy eddig milyen jelentéktelen dolgokat tartunk jelentősnek, értékrendünk átalakul. Megtanuljuk mennyire fontos az együttérzés és a társadalmi együttműködés egy közösségben. Reméljük, hogy lassan visszatérhetünk megszokott életünkben, de remélhetőleg sokat tanulunk majd ettől a vírustól.