A kilenc órakor kezdődött istentiszteleten igét hirdetett. A kijelölt textust egy kissé kibővítve, az előzményeket, vagyis az aranyborjú történetét és a kőtáblák összetörését is ismertetve kezdte elmélkedését Dsida Jenő sorával: „Valahol valami eltörött”. Isten mindig megújuló kegyelme jelenti a választ elrontott életünkre, elpártolásunkra.

Az istentisztelet után a gyülekezeti teremben folytatódott a találkozás. A lutheri reformáció kortörténeti elhelyezése sokat segített az eseményeket nagy vonalakban ismerő hallgatóknak is abban, hogy jobban megértsék, valójában milyen nagy jelentősége van máig hatóan reformátorunk munkájának. A gyülekezet énekkara, Antal Gusztávné vezetésével, mind az istentiszteleten, mind a szeretetvendégséggel és a kötetlen beszélgetésekkel is emelte az ünnep fényét.