„Hogy mind egy legyenek – ezekért a szavakért születtünk, hogy hozzájáruljunk megvalósulásukhoz a világban. Úgy szeressük a szomszédos országokat, mint a sajátunkat!” – ezek Chiara Lubichnak, a Fokoláre Mozgalom alapítójának és első elnökének szavai.

A Fokoláre mint lelkiségi megújulá­ si mozgalom 1943-ban Olaszországban született meg a katolikus egyházon belül. Ma mintegy százezer tagja és négymillió szimpatizánsa van, akik a világ szinte minden országában megtalálhatók. A névválasztás sem véletlen: a Fokoláre szó tűzhelyet jelent, olyan helyet, ahol bárkit egyházi vagy felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül el- és befogadnak. Egy helyet, ahol mindenki megélheti az Istenhez tartozás egységét.

A Fokoláre-lelkiség János evangéliumának egyik igéjére épül: „…hogy mindnyájan egyek legyenek…” (Jn 17,21) A mozgalmat az ökumenikus szemlélet, a nyitottság jellemzi; tiszteletben tartja az egyházak kü­ lönbözőségeit, ám közben hangsúlyozza a közös elemeket, amelyek egyesítik a keresztényeket.

Ezért is volt figyelemre méltó az ötvenkilencedik ökumenikus hét programja Castelgandolfóban. Nemcsak katolikusok, reformátusok és evangélikusok, hanem román, szerb, görög, orosz, szír, indiai ortodoxok, illetve a protestáns felekezetek közül metodisták, anglikánok, az angol nyelvterületről érkezett presbiteriánusok, Afrika és a Közel-Kelet országaiból menekülni kényszerült testvé­ rek is jelen voltak az alkalmon.

A találkozónak az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet az egységre, a különböző keresztény felekezetekre a világban, a testvériségre és arra, amire Jézus tanított bennünket: „…szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34)

A találkozó résztvevői jelen voltak Ferenc pápa általános kihallgatásán a Szent Péter téren. A pápa az egységről és a szeretetről beszélt, arról hogy a keresztényeknek a hit hőseivé kell válniuk. „Az egyházak egységéhez hősökre van szükség, akik hősök a hitben, hősök a történelmet illetően, és hősök a lelkiségben, mert alázatos lelkűek” – mondta.

A találkozó ezen gondolatok jegyé­ben zajlott, előadásokkal, plenáris ülésekkel, fórumbeszélgetésekkel, a tapasztalatok megosztásával, bizonyságtételekkel, kirándulásokkal és istentiszteleti alkalmakkal. Hihetetlen élmény volt a felekezetek sokszínűségét, a nyelvek és kultúrák gazdagságát és a bábeli zűrzavar feloldását megtapasztalni egy ilyen találkozón pünkösdi csodaként. Az előadásokat mindenki a saját anyanyelvén hallhatta, ugyanis önkéntes fordítók dolgoztak végig azon, hogy mindenki mindent halljon és értsen.

A reformáció jubileumi évében az ökumenéről Christian Krause püspök, a Lutheránus Világszövetség volt elnöke beszélt. Nyitott szívvel mesélte tapasztalatait az 1999. október 31-i, nevezetes augsburgi eseményről, amikor aláírták a katolikus–lutheránus közös nyilatkozatot a megigazulásról. Fontosnak tartja ezt a lépést, mert ez vezetett oda, hogy Lundban meghatározó egységtörekvés indult el. „Neked ajándékozom magamat, az egységemet. Ha ez megtörténik, onnantól hozzád tartozom. Az egység ajándéka az összetartozás. Ez minden keresztény feladata az egyházban és a világban” – állapította meg.

Az ötvenkilencedik ökumenikus hét is példája volt annak az elkötelezett munkának, amelyet a Fokoláre Mozgalom az ökumené területén végez. Ezt idén februárban Ottmaringban egy nyilatkozatban is megfogalmazták: „Minden lehetőt megteszünk, hogy a tevékenységeinket, kezdeményezéseinket és találkozóinkat nemzetközi, de főleg helyi szinten ez, a keresztények közötti nyitott és testvéri magatartás jellemezze. […] Istenre bízzuk egyházaink útját, hogy felgyorsuljanak az egyetlen közös kehely ünneplése felé tett lépések.”

A Fokoláre Mozgalom célja, hogy megmutassa a világ keresztényeinek: az egyházaink közti különbségek nem szétszakítanak és nem elválasztanak, hanem épp ellenkezőleg: ez a sokszínűség gazdagít, és ebben kell fölfedeznünk az egységet. Ha Jézus akarata, hogy egyek legyünk benne, mi, emberek hogyan akarhatnánk mást? Mert a keresztre feszített Krisztusban minden megosztottság értelmet nyer; a fájdalom értelmetlensége a Jézussal való találkozásban értelmet nyer.

A találkozó elérte célját, mert mindenki úgy térhetett haza saját közösségébe, hogy felmelegedhetett Isten tűzhelyénél; saját egyházának hagyomá­ nyait megőrizve megérthette és átélhette, hogy milyen fontos a keresztények egysége. Ezt a lelkiséget továbbadva kell építenünk Isten országát. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 23–24. számában jelent meg, 2017. június 18-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.