„Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1Jn 4,16b)

Lányommal, aki nagy célt tűzött ki maga elé az érettségi éve előtt, fizikát és matematikát tanultunk. Tételek és definíciók sora állt előttünk. Bármely derékszögű háromszög átfogójának négyzete megegyezik a befogók négyzetének összegével. Ez a Pitagorasz-tétel. Az áramkörök csomópontjaiba be- és kifutó áramok összege egyenlő. Ez Kirchhoff I. törvénye. Száraz és távolságtartó tételek.

János nem ilyen tételt fogalmaz meg Istennel kapcsolatban. Nem azt mondja: Isten a szeretet, hanem ezt: Isten szeretet.

Ha definícióként vennék János „szeretethimnuszát”, akkor érvényesek lehetnének azok a kérdéseink, hogy „hogyan engedhette meg ezt Isten?”, vagy „Isten megvert ezzel vagy azzal”, ha valóban szeret?

János azonban azt írja: Isten szeretet. Nagy a különbség! Isten kinyílik nekünk, és ezáltal megláthatjuk csodáit és áldásainak életünket segítő ajándékait.

Így érthetjük meg a Krisztusban ajándékba kapott megváltást. És így lesznek érthetőbbek történelmünk évszázadai és saját életünk lapjai is.

Wass Albert így fogalmazza ezt meg: „Most tanultam meg, hogy ne arra kérjem Istent, hogy teljesítse azt, amit én elterveztem, hanem hogy segítsen megérteni, mi az értelme annak, amit ő tesz velem.”

Máris más szemüvegen keresztül látjuk a világot és az életünket. Egy édesanya mesélte el, hogy gyermekéről sokáig azt gondolták, hogy fogyatékos, és így is kezelték. Nem ment a tanulás, az olvasás, nagy lemaradásai voltak. Egyszer azonban egy olyan doktornőhöz kerültek, aki a látását kezdte vizsgálni. Kiderült, hogy semmi más baja nincs a gyereknek, csak egy szemüveg kell neki, hiszen nem lát rendesen. Az új szemüveggel beléptek egy cukrászdába és a gyerek ámulva ennyit mondott: „Édesanyám, milyen gyönyörűek ezek a sütemények!”

Sokan vannak, akik azért nem látnak helyesen, mert nem látják jól Istent, és szeretetnek értelmezik azt, amit tesznek. De ezzel gyakran csak gúzsba kötik gyermekeiket, családjukat, és azt gondolják, hogy ez a szeretet.

Most János egy új szemüveget ad nekünk, amellyel rácsodálkozhatunk Isten cselekedeteinek szeretetcsodáira. Ezt tapasztalta meg az az ismeretlen szerző, akinek vallomása rövidítve így szól:

Kértem Erőt… és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem Bölcsességet… és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.
Kértem Jómódot… és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.
Kértem Bátorságot… és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.
Kértem Szerelmet… és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.
Kértem Jóindulatot… és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam… De mindent megkaptam, amire szükségem volt.

És János apostol így folytatja: „…aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.”

Hangozzon hát így imádságunk: Uram! Add, hogy tudjak úgy kérni, hogy az a te jó akaratodba simuljon! Add, hogy elfogadjam azt, amit adsz, hogy megelégedett életet élhessek! Add magadat, hogy Benned maradva életem legyen Jézus Krisztus által! Ámen.