- Mit keres egy fiatal kaliforniai lány Magyarországon, pontosabban a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban?
- Önkéntesnek jelentkeztem az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyházon keresztül a „Fiatal felnőttek a globális misszióban” (YAGM) nevű programba. Születésemtől fogva az egyház volt a második otthonom, ezért nagyon örültem, hogy egy évet az életemből az önkénteskedésnek szentelhetek. Több interjú és egyéb kiválasztási lépcsőfok után helyeztek Magyarországra a program igazgatói és koordinátorai. Budapesten a fasori evangélikus gimnáziumot és a Phiren Amenca nemzetközi hálózatot jelölték ki munkahelyemül.
- Kérlek, mesélj egy kicsit magadról és a családodról. Hol nőttél fel, és honnan jött a késztetés, hogy jelentkezz erre az önkéntes munkára?
- Indiában születtem és éltem egészen kilencéves koromig. Azután Kaliforniába költöztünk a családommal, az édesanyámmal, az édesapámmal és a kishúgommal. Édesanyám orvosként, édesapám pedig az evangélikus egyházban lelkészként, igazgatóként és egyetemi tanárként dolgozott. Szüleim mindig arra neveltek, hogy segítsek másoknak, szóval ők ültették el bennem a késztetést arra, hogy másokat szolgáljak.
- Milyen benyomásokat szereztél Magyarországról és a magyar emberekről?
- Csodálom a magyar embereket a büszkeségükért, kultúrájukért, művészetükért és őszinteségükért. Úgy érzem, hogy itt valódi, őszinte energiák vannak, és a magyarok ezt mindennél többre értékelik. Aztán itt van az a nagyon mély és élő kulturális identitás és történelem, amelyet megőriztek, illetve visszaállítottak oly sok évnyi traumatikus múlt ellenére. Azt tapasztaltam, hogy a magyar emberek melegszívűek és kedvesek, mikor magánemberként kapcsolatba kerülök velük.
- Hol jártál eddig Budapesten, és eljutottál-e már vidékre is?
- Sokfelé jártam már Budapesten, és mindennap megtudok róla valami újat. Szeretek sétálni a városban és villamossal felfedezni új kerületeket és városrészeket. A város egyszerre tűnik nyüzsgőnek és nyugodtnak, és tele van szép művészettel, építészettel, finom ételekkel és kedves emberekkel. Vidékre is eljutottam néhányszor, az ország északi és észak-keleti részébe, és nagyon szépnek találtam ott a tájat. A Tokaj-hegyaljai borvidék kaliforniai otthonomra emlékeztet.
- Végül, de nem utolsósorban: ízlik-e a magyar konyha, és melyek a kedvenc ételeid?
- A legtöbb étel ízlik, különösen szeretem a lekváros palacsintát és a főzelékeket. Ami a legkevésbé nyerte el a tetszésemet, az a mákos tészta.