„A másoktól magára vett idegen bűn alatt olyan tiszta szentség rejtőzött, hogy a bűn nem tudta azt legyőzni.” (Luther Márton)

„Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor 15, 55–57) Luther Márton ezzel a páli kijelentéssel kapcsolatban kiemeli, hogy „rendkívüli és hallatlan ige, melyet ésszel felfogni soha, hanem csak hinni lehet, hogy Krisztus halott és mégis él. Úgy halott, hogy benne a halál hal meg minden hatalmával egyetemben. Mindez pedig vigasztalásunkra szól, hogy higgyük és megértsük: a halál elvesztette minden hatalmát.”

Még a legnagyobb elhagyatottságérzésünket és a legmélyebb csüggedésünket is felülírja az az örömhír, mely húsvét hajnalán köszöntött ránk. Ő, akinek nem volt szép ruhája, aki „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézs 53,3a), ő valóban magára öltötte a világ bűnét – köztük a mienket is –, hogy áldozata által és feltámadása teljességében megváltson minket bűneink alól. Ő igazságával nemcsak a halált győzte le, hanem személyesen megszólított minket. Ő az, aki megvigasztal és soha nem hagy el minket. A szereteten alapuló megváltás csodája kiárad ránk, és értelmet, békességet ad az életünknek. Krisztus velünk van minden napon, így ma, holnap és azután is.

Jörg Zink: Szeretnék csöndben lenni

Szeretnék csöndben lenni, Uram,
s így várni rád.
Szeretnék csöndben lenni,
hogy megértsem,
mi történik a nagyvilágban.
Hallgatni szeretnék,
hogy közel kerüljek a dolgokhoz,
minden teremtményedhez,
és halljam hangjukat.
Szeretnék csöndben lenni,
hogy a sokféle hang között
megismerjem a hangod.

„Amikor a mindenségre a teljes csönd kiáradt”
– mondja az Írás,
„isteni trónjáról leszállt, Uram,
mindenható Igéd”.
Hallgatni szeretnék,
és ámulni azon,
hogy hozzám is van szavad.