„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek. Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.” (Mt 28,1–8)

Amikor az asszonyok Jézus sírja felé tartottak hajnalban, akkor ők a normális emberi gondolkodás szerint egy lezárt sírboltra számítottak, ahol meg lehet állni, csendben emlékezni és siratni a halottat. De amikor odaérnek, egy hatalmas földrengés rázza meg a helyet, és egy angyal, Isten képviselője várja ott őket. Mi ez, ha nem egy igazi áprilisi tréfa! Egy halotthoz mennek, és helyette üres sírt és egy angyalt találnak. Magunk sem hittünk volna a szemünknek, ha az asszonyok helyében lettünk volna.  A földrengés itt nemcsak egy természeti jelenség, hanem azt a felforgató erőt jeleníti meg, amely az emberek életét Isten jelenlétében gyökerestül megváltoztatja. Hogyan lehet reagálni, ha Isten valakinek így „berobban” az életébe? Az egyik lehetséges mód az őrök reakciója, akik azért vannak ott, hogy a halottat őrizzék, ehelyett ők maguk válnak halálra a félelemtől. Nekik van mitől félniük, őket nem is nyugtatja az angyal. Az asszonyok reakciójában azonban a természetes ijedség mellett ott van az öröm is, mert bár ésszel felfogni nem tudják, hogy mi történik velük, de a hitük megragadja a csodát. Hagyták, hogy Isten meglepje őket, és olyat tegyen velük, amire álmukban sem számítottak volna.

Tovább a KötőSzó blogra.