A Központi Statisztikai Hivatal szerint míg 1990-ben 251 ezer ember élt élettársi kapcsolatban, 2016-ban már 1 millió 87 ezer. A növekedés hátterében az áll, hogy a fiatalabb korosztály egyre inkább előnyben részesíti az élettársi kapcsolatot. Ilyen adatok fényében mégis miért dönt ma egy fiatal pár amellett, hogy összeházasodik?

Ifjonti elhatározás

Herényi Márk Barnabás és Kunszabó Eszter másfél éve élnek ökumenikus házasságban. Bár a statisztikai adatok alapján a nők Magyarországon átlagosan huszonkilenc éves koruk körül, a férfiak harminckét éves kor felett házasodnak, Eszter és Barnabás huszonegy és huszonkét évesen mondták ki egymásnak az életre szóló igent. Erről így meséltek: „Nagyon fiatalok voltunk, amikor találkoztunk, és egymásba szerettünk; egyikünk tizenhat, másikunk pedig még nem egészen tizenöt éves volt. Tulajdonképpen együtt nőttünk fel, az évek során nagyon jól megismertük és megszerettük egymást, biztosak voltunk az elhatározásunkban. Ráadásul ahogy egy kapcsolat halad előre, előbb-utóbb eljön az idő, amikor nem lehet tovább halogatni egy ilyen döntést, máskülönben nincs hova tovább fejlődni együtt.” Döntésük nem érte váratlanul a családjaikat, és a baráti körükben is természetes az, ha egy pár fiatalon kel egybe. „Ennek ellenére tény, hogy sok távolabbi ismerősünk kérdezett rá, nem érezzük-e túl korainak a házasságot, nem kellene-e előbb befejezni az egyetemet. Most már több mint másfél éve vagyunk házasok, egyetem mellett mindketten dolgozunk, de továbbra is nagyon jó döntésnek tartjuk, hogy ilyen fiatalon belevágtunk a közös életbe. Sokkal több áldást hozott ez az életünkbe, mint nehézséget” – hangsúlyozták.

A kérdésre, hogy mit gondolnak a házasság előtti együttélésről, így válaszoltak: „Összeköltözés nélkül is rengeteget beszélgettünk, nagyon sok különböző helyzetben ismertük meg egymás újabb és újabb arcait, és számos közös élményt éltünk át együtt. Sokan érvelnek amellett, hogy a házasság előtti összeköltözésre és szexuális életre azért van szükség, mert a másiknak, illetve a kapcsolatnak sok fontos tulajdonsága csak így derül ki. A statisztikák viszont rendre azt mutatják, hogy azok a párok, amelyek nem éltek együtt házasság előtt, sokkal kisebb arányban válnak el. 

Úgy gondoljuk, hogy a házasságra való készülésben ma is ugyanakkora érték a tisztaság, mint kétezer éve volt. A Bibliának nagyon egyértelmű tanítása van a szexualitásról – a szexnek csak a házasságban van helye –, és sokkal nagyobb szabadság kell ahhoz, hogy valaki tisztán készüljön, mint ahhoz, hogy ne. Ez is egyike azon döntéseinknek, amelyeket egyáltalán nem bántunk meg, sőt! Egyébként ebben sem vagyunk annyira egyediek, a barátaink kilencven százaléka hasonlóképpen gondolkodik és él, és általában sokkal boldogabb és egészségesebb a párkapcsolatuk, mint a legtöbb mai fiatalnak. Lehet ezt így is csinálni még a 21. században is.”

Amit Isten egybekötött…

Barnabás és Eszter a válások statisztikai adataira is reagált: „Másfél év boldog házassággal a hátunk mögött nyilván nem tudjuk igazán átérezni, hogy milyen lehet, mondjuk, harminc éve egy rossz házasságban élni. Nagyon sok különböző oka lehet annak, hogy ilyen sok házasság tönkremegy, és nincs kétségünk afelől, hogy nekünk is lesznek majd a közös életünk során nehéz időszakaink.” A pár mégis úgy gondolja, hogy a nehézségek áthidalhatók, ha mindkét fél valóban szeretné megmenteni a kapcsolatot: „Mi nagyon komolyan gondoljuk azt, hogy a házasság holtomiglan-holtodiglan szól, és hogy »Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza« (Mt 19,6). Éppen ezért bármilyen nehézség jön is szembe, mindent meg kell majd tennünk azért, hogy megmentsük a házasságunkat.”

A fiatal házasok ugyanakkor rendkívül hálásak a szüleiknek, akik jó példát mutattak nekik: „A szüleink azt mondják, hogy a jó kommunikáció, az együtt töltött minőségi idő és a humor egy jó házasság legfontosabb összetevői, ezek adják egy házasság igazi erejét. Amíg ezekre odafigyelünk, addig a kapcsolat nagyon sok mindent kibír.” A két fiatal sokat készült a házasságra, rengeteget beszélgettek egymással és másokkal is, önismereti és párkapcsolati könyveket olvastak, jegyesoktatásra jártak. Kiemelt figyelmet fordítottak arra is, hogy imádkozzanak a házasságukért, véleményük szerint ez a legfontosabb, amit valaki megtehet a boldog házasságért. „Az imában tudtuk a legjobban megtalálni azokat a pontokat, amiken még dolgoznunk kellett, és önmagunkat is az Istennel töltött időben ismertük meg legjobban. Márpedig a jó önismeret minden érett kapcsolat alapja” – mondták el.

Bár az ökumenikus házasságok egyre gyakoribbak, az evangélikus Barna és a katolikus Eszter szerint a különböző felekezetekhez tartozás nem okozott problémát a kapcsolatukban, fájdalmat viszont igen: „Nincsen az rendjén, hogy egy mélyen hívő házaspárnak éppen az élet ezen területén kell megélnie az elszakítottságot. Mindketten nagyon fontosnak tartjuk az Istennel való kapcsolatunkat, abszolút közösek az alapok. A felekezeteink között is sokkal több a hasonlóság, mint a különbség. És még sincs egység a felekezetek között. Komoly fájdalom például, hogy nem tudunk együtt úrvacsorázni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megismerjük egymás felekezetének is a valódi tanítását. Annyira sok értelmetlen és felesleges vitát lehet így elkerülni! Ezenkívül számtalan értéket hordoz egy-egy felekezet saját hagyománya is, amiket érdemes felfedezni, átélni. Talán az ökumenikus házasságok tudják magát az ökumenét is a lehető legtisztábban megvalósítani.”

Egyszerűen csak a szeretet

Az előbbi példával ellentétben a mai tizenéves generáció tagjairól egyre kevésbé lehet elmondani, hogy családi hátterük kiegyensúlyozott lenne, és a boldog házasság titkával felvértezve vágnának bele a társkeresésbe.

Novotny Dánielnek az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium iskolalelkészeként nagy rálátása van a fiatalok terveire, jövőképére. „Úgy látom, hogy a legmélyéig mindent átitat a fogyasztói társadalom szemlélete. Nincs különösebb lázadás a házasság ellen sem, a diákjaim szinte kivétel nélkül házasságban képzelik el az életüket. Viszont számukra a házasság maga is egyfajta felszínes árucikk, egy szép esküvő, egy legális párkapcsolat, ami igazából nem jelent semmit; ha elkopik, eldobható, majd veszünk újat. Se tétje, se értelme” – fejtette ki az iskolalelkész, aki mindent egybevetve úgy látja, hogy a gimnazisták boldog és békés jövőről álmodnak, és nem ellenzik a házasságot, csupán nem ismerik annak értékét.

A tapasztalat az, hogy sokan nem veszik komolyan a közös életre való felkészülést. „Elvétve találkozom olyan párokkal, akik komolyan készülnek a házaséletre. Mintha valamiféle telefonos játék lenne ez is a számukra: letöltjük, kipróbáljuk, aztán ha nem tetszik, majd töröljük. Az általam tartott jegyesoktatás egyszerűen csak a szeretetről szól. Egészen döbbenetes, hogy ezen az úton milyen felfedezéseket tesznek a fiatalok emberi kapcsolatokról és saját magukról. Diákjaim jelentős részének katasztrofális a családi háttere, ahol már a szülők számára sem jelent semmit a házasság. Ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot, az én házaséletre nevelésem lényege, hogy megértessem velük: lehet ezt máshogy csinálni, mint amit otthon látnak, a házasság a szeretet és boldogság helye lehet. A rossz példa kényszerítő erejének ellenállni, új utakon indulni szép küldetés” – számolt be Novotny Dániel.

Az egyház segítségnyújtó szerepéről az iskolalelkész úgy nyilatkozott, hogy nem nagyobb kampányok szintjén, hanem az emberi kapcsolatok által lehet és kell példát mutatni: „A házasélet értékére nevelés különösképpen is a személyes találkozás, az »én és te« kapcsolatok szintjén működik. Bármilyen nevelésről van szó, szerintem a példamutatás és a hitelesség a kulcs, és ebben a tekintetben a lelkészeinknek különösen nagy a felelősségük. A házasélet Isten áldásának, gondviselésének egyik legszebb helye lehet, de ne vegyük természetesnek. Mint valami gyümölcsfát, ezt is komolyan gondozni kell, a gondozáshoz pedig érteni kell.”

Lelki előkészület

Szabó Lajost, az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyugalmazott rektorát is megkérdeztük a témában az egyház, a lelkészek szerepéről. Álláspontja szerint nem szerencsés a „jegyesoktatás” elnevezés, kifejezőbb lehet a „lelkipásztori beszélgetések esküvő előttˮ. „Igazából ez egy felkínált lehetőség az esküvőre készülőknek, hogy az eskető lelkésszel közösen átgondolják az evangélikus tanítást a házassággal kapcsolatban, és együtt készüljenek fel a lelkésszel az ünnepi alkalomra. Ma az a gyakorlat, hogy általában kettő-négy alkalommal találkoznak a párok a lelkésszel, és aszerint mélyülnek el a témában, hogy mire van igény és lehetőség. Fontos eleme ezeknek a találkozásoknak a közös gondolkodás, a kérdések és a problémák felvetése és az ünnepi liturgiára való lelki előkészületˮ – mondta el Szabó Lajos. Majd hangsúlyozta: ezeken a beszélgetéseken a lelkésznek nagyon fontos figyelnie arra, hogy ha az egyik fél másik felekezethez tartozik, akkor több időt kell szentelni a felekezettől független, közös keresztény értékek felmutatására és az ökumenikus gondolkodás és gyakorlat megbeszélésére mind a jelenben, mind a jövőben.

A nyugalmazott rektor szerint cél, hogy el tudják mondani egymás előtt és a lelkész előtt, mit szeretnek, és mi nagyon fontos a felekezetük megélésében, és legyen lehetőségük megbeszélni a közös jövő hétköznapi és ünnepnapi hitgyakorlásával kapcsolatos elképzeléseiket. Jó az is, ha jut idő az esketési istentisztelet liturgiájának megismerésére, megbeszélésére és elpróbálására is a templomban. A lelkészek szabad kezet kapnak az alkalmak felépítését illetően. Fontos egy működő rend kialakítása, melyben elhangoznak az alapvető ismeretek.

Mi a titok?

Fiatalon kötött házasságot Ittzés István nyugalmazott evangélikus lelkész és felesége, Karátson Ida. Szintén gimnáziumi szerelemmel kezdődött immáron ötvenhét éve tartó boldog házasságuk. Bár 1962-ben nem volt szokatlan fiatalon házasodni és gyermeket vállalni, a szkeptikusok akkor sem jósoltak nagy jövőt az ifjan meghozott elhatározásnak. Ennyi együtt töltött év után jogosan vetődik fel a kérdés bennünk, hogy mégis mi az a titok, amelynek a sikeres és boldog házasságban élők a birtokába jutottak. Miért nem lett igazuk a szkeptikusoknak?

„A házasságot Isten teremtette, nem azzal van a baj, hanem a szereplőkkel. Ma is megvan a paradicsom minden kelléke: csodálatos növények, pompás virágok, szebbnél szebb állatok, van Ádám és van Éva, de úgy látom, hogy a mai fiatalok kertje azért nem paradicsomkert, mert valaki mégis hiányzik. Nincs jelen az Isten. Az eredeti tervben ott a Teremtő is” – avatott be a hívő ember számára nem is olyan nagy titokba az Ittzés házaspár.

Szolgálati évei alatt Ittzés István is a jegyespárok érdektelenségével találkozott. „Sok jegyespár feleslegesnek tartotta a jegyesoktatást, mert azt gondolták, ez amúgy is megy mindenkinek. Még az autóvezetést is tanulni kell, hogyne kellene felkészülni az élet legnagyobb kihívására!” A házaspár szerint a szeretetlenség, az önzés és a hűtlenség okozza a legnagyobb válságot a házasságokban. A titok a másikért élő, önfeláldozó szeretetben rejlik. „Apám az eljegyzés előtt megkérdezte tőlem: »Szeretnél-e, fiam, boldog lenni?« Azt válaszoltam: »Azért nősülök.« Erre ő egy életre szóló receptet adott: »Ha boldog akarsz lenni, mindig tedd azt, amitől a feleséged boldog lesz, és akkor te is boldog leszel«” – idézte fel az apjától örökölt bölcsességet Ittzés István. Majd hozzátette: „Az isteni szeretet – agapé – a másikért élő szeretet. Ha a férj a feleségétől, a feleség a férjétől várja, hogy boldoggá tegye, akkor ez a házasság nem sokáig fog tartani. Az isteni szeretet azt jelenti, hogy azért vettem el, illetve megyek hozzá, hogy boldoggá tegyem, őérte éljek. De erre mi, emberek képtelenek vagyunk, ezért van szükségünk az Úr Jézussal való életközösségre, az ő Szentlelkére, mert csak az ő lelkülete képes arra, hogy önmagát áldozza a másikért.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 5–6. számában jelent meg 2019. február 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.